2014. május 29., csütörtök

Sajtfelfújt újra

Egy  RECEPTET már írtam korábban. Ez könnyebb, gondolom kevesebb a kalória értéke is, gyorsan elkészül, különleges, finom.


Hozzávalók:   4 tojás
                     3 dl tejföl
                     5 dkg vaj
                     2 dkg liszt
                     10 dkg sajt
                     csipet só

A tejfölt egy tálba tesszük. A tojások sárgájával, az olvasztott vajjal, a liszttel, sóval, felel reszelt sajttal elkeverjük.
Felverjük kemény habnak a tojások fehérjét.
Beleforgatjuk a sajtos masszába.
Kivajazott formákban, püspökkenyér, szuflé vagy kinek mi van, előmelegített sütőben vízfürdőben sütjük 45-50 percig.
Tálalhatjuk a formában is de kiborítva, sajttal megszórva is.  Párolt zöldborsóval, borsófőzelékkel a legszebb.
A sózással vigyázni kell, ha a sajt is sós, könnyű elsózni.

2014. május 2., péntek

Vallomás

Kövezzetek meg, de én nem szeretem az anyák napját. Határozottan ellenérzések  vannak bennem iránta.

Még óvodában csak csak, aztán az iskolában elhúzták a műsort, a gyereke feszengtek, aki érzelmileg nem bírta a terhet, sírva fakadt, a nagyobbak   meg félvállról  vették- alig vártam, hogy vége legyen.

Mi jóban vagyunk a gyerekeinkkel, megbeszéljük ügyes-bajos dolgainkat, figyelünk egymásra.

Ma például hazajönnek. Nem az anyák napja miatt, hanem csak úgy, mert hosszú a hétvége. Meg  mert akarnak hazajönni.

Azt olvastam valahol, hogy a gyerekeket el kell engedni magunktól ahhoz, hogy visszajöjjenek.

Van egy írás, amit nagyon szeretek, megmutatom:

ERMA BOMBECK:   Ez a dolgod



Hányszor vágták ezt a fejedhez a kölykeid : - Anya , te nem szeretsz !

Egyszer majd, ha a gyerekeimnek benő annyira a fejük lágya, hogy felfogják mitől ketyeg egy anya,  elmondom nekik:

Merő szeretetből szekáltalak, hogy hová mégy, és hányra jössz.
Merő szeretetből hagytam, hogy rájöjj: a barátod egy szemét alak.
Merő szeretetből álltam mögötted két  óra hosszat, míg kitakarítottad a szobádat, ami nekem tizenöt percbe telt volna.
Merő szeretetből hagytam elmenni a fülem mellett, amit a többi anya mondott vagy csinált.
Merő szeretetből hagytam, hogy botladozz, hogy megüsd magad.
Merő szeretetből fogadtalak el olyannak, amilyen vagy, ahelyett, amilyennek én szerettelek volna.
És merő szeretetből mondtam nemet, mégha útáltál is érte.

Némelyik anya nem tudja , mikor végezte el a dolgát. Szerintük minél tovább lézeng körülöttük a gyerek, annál jobb szülők ők.
Az én szememben a gyerek – papírsárkány. Éveket töltünk el azzal, hogy rábírjuk őket, szálljanak már fel. Szaladunk velük, , míg ki nem fogyunk a szuszból…..lezuhannak…..kötözünk rájuk még egy pár papírcsíkocskát.  Foldozgatunk, vígasztalgatunk, igazgatunk, tanítgatunk….
És amikor végre felkapja őket a szél, akkor hosszabb madzag kell, és mi utána engedünk. Amennyit tekerintünk a gombolyagról, annál magasabbra száll a sárkány.  Hamarosan elpattan a madzag, amely összeköt bennünket, és ő ott lebeg – szabadon, egyedül.

És mi  csak akkor tudjuk meg, hogy elvégeztük, ami a dolgunk.


Ha gondoljátok, anyák napjára. Vagy csak úgy. Mert szép.