2014. augusztus 31., vasárnap

Két keréken

Mert a Drávát akarta látni.
Megbeszéltük még a hét közepén , hogy elmegyünk.
Így lesz kedves feleségem,  nézd meg, valahonnan  elindulunk, és megyünk, ha elfáradunk akkor itt és itt és itt tudunk  visszamenni.  Ez a valahonnan és  valahogy nem volt túl bizalomgerjesztő, de eltévedni sose szokott, hát rábíztam . Magam.

Elég messzire kellett autózni, de erre még nem jártunk. Csupa olyan település, ahol a régi sváb házakból még sok megvan. Azok olyanok, hogy U alakban van a porta beépítve, jobb oldalon a nagy ház, szemben egy kisebb és az udvar végén a hatalmas gazdasági épület.  100 évesek legalább, gazdagok voltak arrafelé az emberek régen.

Aztán megérkeztünk Harkányba és elindultunk a bicikli úton.
Ilyen táblák mutatták az utat.

Az út eleje. Itt még aszfaltos.

Aztán csak a föld maradt.

A Fekete víz nevű vízfolyás gátján mentünk.

Halakat láttunk benne, tulajdonképpen egy zavartalan víz, nyugodtan szaporodhatnak benne.

A nap legjobb döntése volt, hogy letértünk a Szaporcai Tájházhoz.  A tájházakhoz nagy vonzalom fűt mindkettőnket, ki volt írva, 800 méter, nem sok, hát lekanyarodtunk. Nem bántuk meg. Nem is írok róla, nézzétek a képeket.






Na itt elolvadtunk :) nem a melegtől, a látványtól:)







A nyúl, akit nem lehetett  egyszerűen fényképezni, fürge jószág. Illegálisan van az udvaron, mert van helye, de folyton kiszökik. Igazi szabaduló művész.

Nem tudom mennyi gyerek születik Szaporcán, de a gólya a templom tornyán fészkel ?)

Ezután mentünk amerre a Drávát mutatta a tábla.  Földút, füvel benőve. Hát gondoltam néha, hogy én aztán soha többet ! Jöjjön egyedül!  
Aztán hiába volt kiírva , hogy Dráva töltés 500 méter, nem volt ott. Viszont betekintést nyertünk az Ormánság szója és kukorica ill. napraforgó  termelésébe. Ott kóvályogtunk, mint az a  bizonyos gólyafos.

Itt ebédeltünk, talán mi voltunk az elsők akik használták a helyet.  Ott hívogatott az erdő szélén, az út mellett.


Azért nem maradtunk ott, kis segítséggel kitaláltunk az aszfalt útra ami Harkányba vitt.  Délután kettőkor indultunk, 25 km volt előttünk. 
4-kor értünk az autóhoz.

Mert megmondta. Meglátod kedves feleségem, négyre odaérünk:)

Hazafelé megálltunk Mohácson a Nemzeti Emlékhelyet megnézni. 
Szívszorító érzés volt.  Ha arra jártok feltétlenül nézzetek be.




Gondoltuk hazajövünk komppal, de Mohácson épp az orrunk előtt ment el, Dunaszekcsőn meg hétvégén nem működik!


Azt hiszem keresek a Dráváról a neten pár képet:)

2014. augusztus 25., hétfő

Születésnapi ajándék


Nekem tavasszal   van, csak az ajándékot kaptam most, illetve így időzítve ez akkor mindkettőnk ajándéka, mert  a Jánosnak viszont holnap lesz.


Kemencében sütök-főzök én jó ideje.   A pincénknél apósom építette több, mint tíz éve.  Mire azt kitanultam, elkészült a Tájház, az udvarán egy takaros kis kemencével.  Erről sokat írtam itt-ott, én használom legtöbbet, nem saját célra, közös programokat szerveztünk, szervezünk  .

Tavasszal megemlítettem, hogy igazából az lenne jó, ha a pincénél lévő kemence itthon lenne az udvarunkba.
Több se kellett, 5 perc múlva már bújta a János a kemencés könyveket, néztük a neten a készülő kemencéket.
Találtunk is egyet ami nagyon tetszett.

Schönfelderné Varga Ildikó tette fel a FB oldalára.
Alapos tanulmányozás után  eldöntöttük hol legyen. Legszívesebben azonnal neki fogott volna.

Készült egy hevenyészett tervrajz is.


50 cm mély alapot ásott neki....


..és megalapozta:)

A kéménnyel kezdte a falazást.

A kemence alja téglából készült. Kifele szélesedik, soronként 1,5 cm-vel.

A középre szúrt karóra egy  colostok darab van, így mérte, hogy egyformán haladjon kifelé.

Alulra homok került, arra az üvegtörmelék, majd megint homok.

Ezeken a piros új téglákon sülnek most a kenyereim:)

Készül a kemence szája.


És a kéményen lévő ajtó is.


Kukuccs!

A búb hódfarkú cserépből készült, 3 felé vágva. 15 cm vastag a fala, sárral falazta a János.
9 sor egyenesen lett rakva, utána centinként szűkítette soronként. Így szép tojás alakú lett:)

A búb(nem búb, ez a kemence ) már kész.  Eső ellen védelemre szorul, ezért rajta a hullám pala.

Készül a kémény.

És íme, elkészült!

Az első tűz.

Kőzetgyapot szigetelés, hogy ne hűljön ki hamar. 5 cm vastag és nagyon hasznos! Dróthálóval lett rögzítve.

A kőzetgyapotra flexibilis csemperagasztó lett kenve, hogy tapadjon a vakolat. Két rétegben dryvit hálóval is körbe kerítette. Rendes malteros vakolat van kívül, majd
                                              kicsit símogatta is, hogy szép legyen.

Maga a kemence gyakorlatilag elkészült.  De tető mindenképpen kell fölé, az áztatást nem szereti, kényes jószág:)

-Tudod mit kedves feleségem?  Akkor csinálok egy kiülőt is, egy száletlit mellé!

Volt az udvaron egy medence, mikor a lányaink kicsik voltak fürödtek benne. Azóta  a gyerekek is, meg a fák is megnőttek az udvaron, hideg marad benne a víz, unokáknak jobb a felfújható gumi medence. Egyik oldalán egy grillsütő   van régóta, ott sültek a rablóhúsok és ott főtt a halászlé.
A kemence a másik oldalán épült. Adta magát, hogy ha lefedjük a medencét akkor fölé a tető, és remek  hely lesz az !
Hogy ez mekkora munka azt én nem  is gondoltam. 

Alá kellett dúcolni .


Sok kalapácsütés volt  mire készen lett.




A Papának komoly segítői voltak:):)

A cserepeket adogattam, de nem lenne jó kőműves inas belőlem állítólag:)

Kész a cserepezés, és szép fehér a kemence.

Így mentek a helyükre a kúpcserepek. Brrrr!

És most néhány kép a kész  "nyári konyhámról".

A mester és műve:)

Ez a hamuzó lyuk ajtaja:)







A Juli csinálta fazekas foglakozáson, egy kis kemence :)





A grillezőt is felújítjuk kicsit.



Igen, sütöttem már benne.







Néha volt lelkiismeret furdalásom, hogy mennyit dolgozik vele a János. De mindig is barkácsolós volt, és nagyon élvezte csinálni. Most mindketten örülünk neki, ha ülünk a konyha asztalnál én egyszerűen rálátok, Ő pedig a nyitott konyhaajtó üvegében látja:) 

Nagyon jó a kemence, kevés fával felmelegszik, még pár sütés és kitanuljuk egymást.  Holnapután megejtjük a szomszédokkal az avató ünnepséget is.

Gondolkodunk még milyen asztal és pad kerüljön bele, szóba jött a raklapból készült is, bár az elég nehezen mozdítható - még nem dőlt el a dolog.

Minden használt, bontott anyag amiből készült, a tégla a cserép a fa.  Egy régi hajósi ház kelt új életre at udvarunkban :)