2015. október 16., péntek

Múltkor láttam egy fotót, csirkemell kókusztejben, édesburgonyával. Na a FB-n megtalálni nem lehet ilyesmit, édesburgonyát max. holnap tudok venni, de van sütőtök, színre egészen hasonlít. Keresgéltem recepteket is, de curry paszta na az nincs, de van currypor,  így készült a mai ebédünk:

Kettőnknek egy fél csirkemell filét nagyobb kockákra vágtam .  A sütőtöknek a hosszúkás végéből levágtam, szintén felkockáztam.  Meg egy birset is, mert van no.

A húst  olajon átsütöttem, rátettem a tököt és a birset.  Megszórtam curryporral, gyömbérrel, fahéjjal, kis sóval. Csipetnyi őrölt chilit is szórtam rá.  Ráöntöttem egy doboz kókusztejet és fedő alatt puhára pároltam.

Rizzsel körítettem.



2015. október 5., hétfő

Talán az volt a baj, hogy elhittük, tavaly a teljesítményünket díjazták.  Bár volt ilyen súgás, hogy csak azért mi, mert először voltunk, és mert megint az előző évit nem akarták, bár messziről jöttek, Erdélyből....

Örültünk, mint a majom a farkának, készültünk a mostanira, lehetőségeket latolgattunk, mi lehet a csomagba majd, ha ez lesz akkor mit főzzünk, ha más akkor abból  mit...

A hely ahol megrendezték flancosnak tűnt...

Szombatra virradóra még aludni se tudtam rendesen, kár volt.

Mikor megláttuk a csomagot, majdnem javasoltam, hogy talán forduljunk vissza.
Egy kiló pulykamáj, 4 kiló vaddisznó karaj, egy sütőtök, pár hagyma, pár krumpli, paprika, fél káposzta.

Hónunk alá kaptuk és megkerestük a főzőhelyet.

Aztán elkezdtünk ötletelni.  A máj volt a legegyszerűbb, a paprikával meg az itthonról hozott paradicsommal  hagymával egy lecsós alap készült, arra a máj, majoranna, bors, a legvégén só.

Egyre az járt a fejünkbe, hogy valami többfogásost főzni, jó jó, de pl. levest miből?   Lehetett volna tökkrém levest, mi a hagyományos falusi konyhát választva a hús egy részéből egy isteni gulyást főztünk.
Hát naná, vittünk itthonról zöldségeket bele.

A hús másik részéből  tokány főtt, jócskán került bele hazai vitt alapanyag is.
Körete pásztortarhonya, szintén saját anyagokból.

És akkor még ott a sütőtök.  Megjegyzem sokan nem tudtak vele mit kezdeni, a nyolc csapatból 3 használta fel, pedig kikötés, hogy hozzátenni szabad, de amit kapunk azt mindent el kell főzni.

Vittem birset is, kaptunk fügét egy ismerőstől, tejszín is volt, na, desszert lesz!  Vajon megpároltam, rátettem a birset, fügét, kicsit együtt is puhult.  Vanília, gyömbér, fahéj volt a fűszere, vaníliából a cukor, és több cukor nem is került rá.
Szép nagy borospoharat vittünk, abba szedtem tálaláshoz, egy lágy tejszínhab, gyömbéres szilvaröszter, citromfű - tök jól mutatott:)

A zsűri szakemberekből állt, meg civilekből is.
Az egyik szervezet elnöknője nagyon savanyú képpel fintorgott, nem voltak nagyra vágva a zöldségek se a gulyásba, a tokány húsa se, de sehogy se akart beférni a szájába.....
Mikor mentek el hallottam, hogy így kezdte a mondatot : tulajdonképpen....tovább nem értettem, de ez nem túl jó kezdet.

Nem is volt semmiféle nagy várakozás egyikünkben sem.

Sok időnk mászkálni nem volt, de azért szétnéztünk főzés közben.
Így komplett ebédet senki nem főzött.
A tökkel ahogy írtam is a többség nem tudott mit kezdeni, legtöbben kitették az asztalra, őszi dísznek.
Elég gyakran főzök töltött káposztát, vannak fenntartásaim, hogy főhetett meg fél tíztől egy óráig úgy, hogy a húst le kell darálni , becsomagolni, stb.......

Ami leszűrődött bennünk, és ennek semmi köze díjakhoz és helyezésekhez:
Nem a főzésről szól a történet.
Tavaly az kapta a jutalom üdülést, aki a közönségtől a legtöbb jegyet gyűjtötte.  Idén a legvidámabb csapatnak adták, de a tavalyi is meg az idei is helyi csapat volt.
Sok jegyet kaptunk, ez most nem számított.
Ha azt mondják, hogy az ajándékot adó a legjobb helyi csapatnak ajánlotta fel a díjat az rendben van.
De a magam részéről nem érzem sportszerűnek, hogy elhitetik, hogy akárki megnyerheti, pedig nem.

Aztán igen, Erdélyből sokat kell utazni.  Meg baráti szálak is vannak.  De akkor ne hívjanak oda másokat, hívják meg őket, ajándékozzák meg, és az is rendben van.

Aki meg először jött, azt most is megbíztatták.  Igaz, nagykonyhai szakácsok voltak, sokszáz emberre főznek  naponta, azt mondták, nekik ez csak játék volt.



A gulyásról nem készült kép, pedig jól mutatott:) Ez a májhoz a lecsó alap.


Ez pediglen készen.  Ebből pár falatot ettünk is, a többi úgy elfogyott, minden, hogy tulajdonképpen éhen maradtunk a nagy főzős versenyen :)


A tokány a maga valójában.


Szép, mi?  Pásztortarhonya.


Őszi koktél nevű desszertünk.

A terített asztalunk.


Furcsa és felemás érzések vannak bennem,
Elmegyek jövőre is, ha hívnak, ne mondják, hogy hiúságból nem megyünk, de nem fogok izgulni és nagy készülődést sem csapok.

A főzésből a java a Gyula szomszédom érdeme,  János a tűzmester volt, többfelé kellett tüzelni, az rendes egy emberes munka.  Évával ketten mi a kiszolgáló személyzet voltunk.

Még voltak segítők, Bajáról , Dávodról, Szeremléről, nekik is köszönet.

És még egy privát megjegyzés. Mi sok éve biogazdálkodunk.  Rettentően szokott irritálni, amikor valaki  a cégnevébe teszi az öko bio szócskákat, de az ellenőrző szervezetekkel semmi kapcsolata,  ez akkoris a közönség megtévesztése, ha százszor vegyszermentesen termel is !


És a tavyi bejegyzés linkje: Főzőverseny