2016. november 19., szombat

Szívmelengető

A piacra már régóta hordom a  kenyeret, nem árulom, csakis rendelésre.  Vannak többen, akik CSAK az enyémet eszik egész héten.

Néha előfordul, hogy nem megyünk. Mint egy hete is, amikor Pusztaszeren voltunk a Németh tanyán, Márton napi  csacsogásra, libasütésre, a virtuális helyett valódi találkozásra.

Szóltam jó előre, hogy nem leszünk, kenyér se lesz ugye, egyértelmű:)

Ma, amikor megérkeztünk és kiszálltam az autóból az első a ki szembe jött a Pali bácsi volt. Megörültünk egymásnak, megölelgetett, puszi, puszi, örömmel konstatáltam, hogy valami jóféle pálinkát ivott, mert  az aurája  HP illatú volt :)

Azt mondta nekem:
- Jaj, nagyon örülök neköd, Marikám, mög köll mondjam, hiányoztál.  De legjobban a könyered hiányzott :)

Ő minden szombaton kap tőlem egy nagyjából egy kilós tönkölyös kenyeret, na jó, igyekszem úgy szabni, hogy kicsit több legyen,  cserébe mi meg a kenyér mellé kis virslit, hurkát, kolbit kapunk.

Később a Judit, aki gyerekruhákat árul mesélte, hogy egy hete mikor hazament a kisebbik lánya és a férje méltatlankodott, hogy nincs kenyér ??????????  Mi az hogy nincs kenyér ??????????????????

De a Margó is sejtelmesen nézett, hogy ugye sütöttél ?????

Gondoltam, hogy télen nem sütök, de megint nem lesz belőle semmi :)

De azért rettentően jól esett amiket mondtak, no.


Pali bácsi reggelizik:)


Egy a sok sütött közül.