2018. november 26., hétfő

ÖSSZEGZÉS


Vége a kenyérsütő szezonnak. Jön a hideg, a tél, ilyenkor nem jó kinti kemencében sütni. Néha fogok, amikor olyan szép idő lesz, de mostantól téli szünet.

Írom, hogy mennyi kenyér kell, itthon is jönnek páran, meg persze a biopiacra is viszünk.  Fele csere, kapok érte reggelit, kávét , mézet, van amiért fizetnek.

Szóval írom. Most meg összeadtam.

Nem 100% pontossággal, de  500 kiló lisztből sült kenyér. Ehhez jön a  kovász, és a krumpli.  Meg a víz.  Az nagyjából  600 kilónál több kenyér.

Általában 15 kiló lisztet sütöttem hetenként.  Fehéret és tönkölyöset.  Nagy különbség van a lisztekben, sok függ attól, milyen minőségű. Más a kenyér héja, a vastagsága, a színe, más a kenyér bele. Máshogy kel.
A kemence is máshogy reagál  ha más az idő.




Próbálkoztam lisztekkel.  Az Eccofood Kft lisztjét használtam sokáig.   Mostanában  a boltban kapható liszteket vettem, és mondhatom kiválóak. A fehér kenyérhez teszek fehér tönkölyt,  ettől sokkal buborékosabb a tészta. Magasabbra sül, illatosabb, finomabb.
 Teljes őrlésű tönkölylisztet a piacon veszem, a Rábcakapi Biomalom lisztjét. Kis lenmag is kerül a kenyérbe, a sárga színűből, észre sem veszik talán, hogy benne van :)








Augusztus 20-át is megünnepeltük, nagy buli volt, sokan eljöttek. 


Idén lakodalomba is sütöttem. Először kenyeret a szomszédba. Aztán kifliket, sokat. Szépre sültek, remélem olyan boldog lesz minden házasuló, amilyen örömmel sütöttünk.


Pogácsa is sült párszor, kalácsok is.


Biztosan hiányozni fog a sütés,  de várjuk a tavaszt. Addig gyűjtünk  venyigét , hogy legyen mivel tüzelni  :)

Ez a kenyérsütés egész napos munka. Bizony fárasztó, de mindenképpen nagy élmény is. 

Az unokák  is nagyon szeretik a kenyereimet, a Zsófi, az Ági nem is eszik meg más kenyeret, csak az enyémet :)  A Regina aktívan segít is nekem. De megígértették már velem, hogy megtanítom őket :)   Nyáron dagaszthatnak :)



2018. október 14., vasárnap

Szombat-vasárnap

Gondolkodtunk, menjünk-e a piacra, munkanap lesz, kevés vevő - de rendelésünk volt, így elmentünk.
Pénteken délután kaptam egy telefont, hogy úgy döntött a Margó, a mézes, hogy kell nekünk füge lekvár, hát válasszak, hogy 8 kg vagy 9,5 kg  kell-e ?

Így szombat reggel egyből ott landolt nálunk egy kosár füge :) Köszönömért ill. két kis cipóért :)

Mikor kipakoltak a ruhások, ott nézelődtem,  egy harisnyát, gondoltam a Reginának jó lesz, jön a tél, de a Judit nem fogadott el érte semmit.

A Pali bácsi kézzel-lábbal tiltakozott ha  a reggeli virsliért fizetni akartam, így nekem megnyugvás, hogy kap tőlem egy kenyeret, azt mondja egész héten kitart, elfogy az utolsó morzsa is, és nem kap belőle senki :)

Kávét szintén így iszom, az Ági ugyan nincs ott, de ő se fogadott el érte semmit,  de a tönkölycipómnak örül. Így a Zoli helybe hozza nekem a reggeli kapucsínót szombatonként.

Munkanap volt,  de a gyerekeknek a szombat az szombat, és vannak megértő pedagógusok, így nem tanultak, hanem kirándultak a biopiacra. Gondolom ott egy közeli iskolából jöttek. 
Zöldségesektől kaptak vöröskáposztát, azt rágcsálták, én adtam a tanító néniknek mustot, az iskolában gondolom megitták.
Valahogy odajöttek hozzám, megmutatták milyen játékok lapulnak a zsebükben, csak kicsik, trükkösek, és beszélgettünk :)  Megnézték a fügét a kosárban, többek nagymamája főz belőle lekvárt, egyik elmondta, hogy nagyon ismerős vagyok, lehet, hogy ahova a kistestvére jár bölcsibe, onnan.....

Aztán elmentek :)

Hazafele kanyarodtunk egyet Szedres felé. Nem akkora kerülő, hogy ne érné meg, isteni finom a halászlé a Halászcsárdába.  Aki nem tudja , hogy ott van, talán észre sem veszi.
Jópár helyen ettünk már halat, ez az etalon és nem győzték még le.
Most is finom volt, a tulaj szolgált ki bennünket, elbeszélgettünk, megdícsértük, eljöttünk.
Halászcsárda

Ez egy másik halászlé, de hasonló volt amit kaptunk.


Ma reggel azt mondja nekem, menjünk el valahova, olyan szép idő van.  Jó jó, de hova ?
Én még sose voltam és ilyen felsőfokban hallottam róla beszélni, így javasoltam , hogy menjünk kisvonatozni Gemencbe.
Nosza, felkerekedtünk elmentünk a Pörbölyi Turisztikai Központba, onnan indul a kisvasút.
Hát, annyian várakoztak!  Egész busznyi ember, meg még olyanok is, mint mi, családok , baráti társaságok.  3 kocsit kapcsoltak a mozdony után, tömve volt mind.
A padok rettentő kényelmetlenek,  másfél óra az út, elzsibbadt mindenünk  :)
A hátam mögött egy 5 éves kisfiú, Ádám ült, szülőkkel, testvérekkel, és aki neki a legfontosabb volt a Matyi nevű rokon.
Minden bokor mögött őzet látott, meg vaddisznót, na az volt egy   bekerített részen, ott rohantak a kerítés mellett, várva a szalámis zsömlét.
Aztán  -Matyi, ha törpét látsz, akkor azonnal szólj nekem ! - jót vigyorogtam :)
Élmény volt hallgatni  :)

Visszaúton egy kocsiban ültünk ugyan, de nem egy helyen.
Engem nem nyűgözött le, elvonatozni valahova, megenni a szendvicset, aztán visszavonatozni - ez nem a mi stílusunk.  Ha még megyünk, akkor leszállunk útközben, lehet, végigmegyünk a tanösvényen és úgy jövünk vissza. Bár régóta szeretnék hajózni a Dunán, és arra van lehetőség  :)

Itthon nem volt senki, aki ebédet főzzön, így fordult elő, hogy újra valahol ebédeljünk.  És ha már, akkor támogassuk a hazai versenyzőket, itt a falu melletti  Road 54 vendéglőt választottuk.
Elég sokan voltak, valami születésnapot ünnepeltek, de már épp indultak el onnan.
Csak egyszerűt kértem, májgombóc leves, rántott szelet, sült krumpli, uborka.
( Rántotthús és sült krumpli ritkán van nálunk  , ezért és mert ezzel talán nem lehet nagyon mellé nyúlni. )
Az ebéd finom volt, a leves sok, kevesebb is elég, csak visszaküldtük, a hús és krumpli friss és forró és két akkora szelet volt, hogy egy is bőven elég v olt, a másikat hazahoztuk.

Ami engem rettentően zavart, az a fiatalember, aki a pult végén, oldalán álldogált és telefonon matatott.  Nem tudtam ki, de útban volt a kiszolgálónak, akár a konyhába ment, akár a pult mögé.

Mint megtudtam, ő a futár, aki a házhoz kért ételeket viszi. Szemmel láthatóan nem találta a helyét, szerintem ilyenkor, mert sokan voltak, nyugodtan segíthetne leszedni az asztalokat.

Itthon sütöttem egy almás pitét, aminek a töltelékéből kihagytam a cukrot .... majd meglátjuk  :) de kicsi az esélye, hogy kukában landoljon :)


Ez az almáspite.  Nem is hiányzik belőle a cukor. 

Recept : 35 dkg liszt, 15 dkg margarin, 2 tojás, 10 dkg cukor, fél csomag sütőpor egy evőkanál tejföl, ez csak akkor ha kell hozzá.
Összegyúrni, félre tenni. 

10-12 almát meghámozni, lereszelni.  Megszórtam fahéjjal és gyömbérporral, tettem bele mazsolát.

A tésztát kétfelé osztottam, egyik felével kibéleltem egy 23 x 32 cm-es tepsit. Megmértem !
Lehet alá sütőpapírt is tenni. 
Az almát kinyomkodva eligazgattam rajta,(aki akar megszórhatja cukorral ) rátettem a másik lapot, 
villával megszúrkáltam és  megsütöttem.  180-200 fokon, ez gáztűzhelyen nem biztos érték.

Megkóstoltam, nem is hiányzik a cukor.  Meg se mondom, hogy kimaradt  :)  :)








2018. július 16., hétfő

Bálványos 2.0

Az előző év tapasztalataival felvértezve jó előre készültünk.  Megterveztük. Elosztottuk. Beszereztük.
Egy héttel az indulás előtt összegyűjtöttük. Itt egy kupac, ott egy kupac. Ennyi  talán mégse kell.  Vagy mégis? Tízen leszünk. Kell kisebb is nagyobb is.
Végül útra kelt egy kisebb tábori konyha, tányérok, főző, sütő edények, evőeszközök, egy kis fagyasztó szekrény, gáztűzhely. Alapanyagok és készre főzöttek.
Szerszámok, gumicsizmák, nyári és meleg ruhák. Esernyők, esőköpenyek.
Ha pl. a mi autónkat kinyitotta volna egy vámos a határon hát szembenézett volna vele két nagy üveg kovászos uborka :) Többek között.

Reggel időben indultunk, két autóval együtt, a harmadik később jött.
A határon egy óra alatt értünk át, sokan voltak.  Autópályán mentünk, Dévánál    van egy kitérő, ahol nincs még kész.  Jó idő volt. Meleg.

Fogarason megnéztük a várat, bár akkor már tudtuk, hogy eléggé este fogunk megérkezni.


Aztán kezdődött az eső.
Szakadó esőben mentünk, néha araszoltunk is, ott kiderült, hogy előzőleg valaki megcsúszott és amíg az autókat el nem vitték a közlekedés kissé nehézkes volt. Láttunk fekete erdőt, de tényleg, hosszú magas fák, és fent olyan zártak, hogy fény egy szem se jön le közéjük. Nincs is aljnövényzet se.

Brassót kikerültük, Kézdivásárhely, Torja, Bálványos fürdő. A célállomás.
Itt laktunk. Illetve egy részében, mert 3 tulajdonosa van.


Be- ill. felhordtunk mindent, a vizes terep miatt nem lehetett feljönni az autóval a ház mellé, így az összes cuccot kézben a sok lépcsőn cimbáltuk fel. Főleg a férfiak , mert lovagiasak és udvariasak és erősek :)

Elosztottuk a szobákat, megvacsoráztunk, itthonról vitt székelykáposztát :) kenyeret.  Egy két fröccs is lecsúszott.
Megterveztük a hetet, bíztunk az idő javulásában :)  aztán jól esett mindőnknek az alvás.

Vasárnap délelőtt rendezkedéssel telt, berendeztük a helyet úgy, hogy a főzés               , az étkezés mindenkinek kényelmes legyen, ehhez meg kellett mozgatni pár bútor darabot, és mivel nem sík a terep, az embereink megint elővehették az erejüket.

Közben volt idő felmenni a munkaterületre, megnézni, barátkozni, tervezni.

Az ebéd szintén hazai volt, karfiolleves, frissen főzve, és színes metélt húsraguval.  Majdnem milánói de mégsem :)  A tésztát meggyúrtam jó előre, a ragut is pár nappal indulás előtt megfőztem, kidunsztoltam, gyorsan készen lett.  Véletlenül volt a bőröndben pár doboz ( pontosan 6 féle ) hand made keksz is, így jó kis vasárnapi ünnepi ebéd lett.
Ebéd után nem aludtunk, hanem tanulmány útra vitt bennünket a házigazda Péter.

Megnéztük az Apor lányok feredőjét kezdésnek.  Gyönyörű!  Forrásokban bugyog a víz, fonott kis kerítésekkel választották el egymástól a különböző szinteket, forrásokat.  Minden teli tőzeg áfonyával, bogyók is voltak :)  Meg emberek elég sokan :)


Gábor, az egyik a kettő közül. Csuda képeket csinált.

Aztán elmentünk a Bálványosi szuper szállodához, ott megnéztünk egy mofettát a  hegyoldalban,
 majd a tulaj megmutatta, ami majdnem kész a szállodában, de oda valahonnan vezetik a gázt, nem ott jön föl.
Talán ekkor mentünk a Szent - Anna tóhoz, mondván, hogy hátha látunk medvét, de nem.
A Szent Anna tó.

Hazafele még egy mofettához elmentünk az erdőben, bár aki nem gumicsizmában volt, az csak mezítláb tudott átkelni egy vízfolyáson :)
A mofettát megtaláltuk, teli volt esővízzel.  Visszaúton újra átkeltünk a vízfolyáson és hazamentünk.
Átlábaltunk :) egész jól esett :)


Este vacsora, duma, fröccs.  Alvás.

A szomszédunk megszponzorálta a kirándulásunkat gyümölcsökkel.  Jó csípős volt a kinti levegő, hát kint hagytuk a teraszon.

A hétfő már munkanap.  Hatkor keltünk, összeszedelőzködött mindenki, reggelizés, uzsonna csomagolás.  Indulás a túlsó oldalra a Csiszár fürdőbe.

Én maradtam főzni.  Rendrakás után zöldbableves készült, otthonról hozott zsírjában sütött csülök, petrezselymes krumpli, uborka saláta.
Három órára megjöttek éhesen a mofetta építők :)

Most se volt tunyulás, illetve csak néhányaknak, mert a többség elment megnézni a Bálványosi várat.
Én maradtam, elpakolni, meg ki akartam próbálni a gáztűzhely sütőjét.   Gondoltam, másnap uzsonnára sütök egy csíkos kalácsot, az jó nagy, finom, szép.



Csíkos kalács megsült, kicsit barna lett kívül, de belül csíkos, nagy, finom. Nem is   érte meg a másnapot, vacsorára elfogyott a finomságos lekvárokkal, amit összehordtunk.

Este a szokásos program, beszélgetés, iszogatás, huncutkodás.

A még meglévő barackok, szilvák maradtak kint a teraszon.  Meg ott maradt pár pohár is az asztalon.

Kedden reggel úgy jött vissza a János a szobába, hogy na itt volt a MEDVE !
Egyik Gáborunk látta is. Egy böhöm nagy anyamedve két boccsal.  A nagy az ő ablakuk alatt állt, a Gábor nézte fentről, a medve meg visszanézett :)  A kicsik a teraszon, az asztalon ették a szőrös barackot. A nektarinba is belekóstoltak, a szilva nem érdekelte őket.  Még felborították a savanyodó kovászos uborkát és eltörtek egy poharat.
Mikor egymásra nézett a medve és az ember, a medve szólt a kölyköknek, hogy vége a bulinak. Egyik szófogadóan ment is, a másikra újra szólni kellett :)

Így indult a kedd, jókedvűen, nevetve. Volt aki sajnálta , hogy nem látta, így nagy tervek születtek :)

Délután 3-ra megfőtt a babgulyás, sütöttem mellé, utána  kelt leveles tésztából túrós batyut és még gőzgombócot ! ezt én imádom, és már jó előre elhatároztam, hogy lesz a menüben.  Vittem hozzá gőzölő alkalmatosságot is. Egy adagból 10 gombóc kijött, a leves, a kalács meg a gombóc - degeszre ehette mindenki magát.

Túrós batyu.
Gőzgombóc.


Így, phhhu jóllakva autóba ültünk és elmentünk Csernátonba.  Közel van, fél óra autóútra.

Megnéztük a Hassmann Pál  múzeumot.  Az épületben helytörténeti és első világháborús kiállítás van.
Az udvaron pedig mezőgazdasági gépek és pár ház skanzen.  Elvarázsolt mindannyiunkat.  Aki arra jár feltétlenül nézze meg, nagyot veszít ha mégsem tér be.





Ez nem IKEA ból való :)






Jó későn értünk haza, de még kitettek a Gáborok a medvének ennivalót,a megcsócsált barackokat, meg néhány üres üveget, hogy csörögjön ha felborítják, és akkor ők felébrednek.  Hogy fotózni is lehessen  a kinti villany égve maradt.
Most e gy másik medve jött , ez 3 boccsal. Ettek aztán elballagtak.

Szerda reggel a szokásos készülődés után indult a nap és az építés.
Ebédre sajtos hagymaleves főtt,  stefánia vagdalt zöldbab főzelék és sült krumpli is, mert nem voltam biztos benne, hogy elég lesz a főzelék, és nem is szereti mindenki a zöldbabot.
Sütöttem kenyeret is, hagymásat.



Most  a csapat fele bement Kézdivásárhelyre, aki tavaly nem volt, ott nézelődtek.

Vacsora után tökéletesítették a medvelest.  A ház sarka és a hátsó kerítés között kifeszítettek egy kötelet, arra lógattak üvegeket a gyümölcsös láda fölé.
Sajnos odacsapódott hozzánk 3 kóbor kutya, ott csak úgy vannak a kutyák, némelyik gazdás, némelyik csak félig, más meg egyáltalán.  Szóval néhány falat reményében mindenkivel kedvesek, csak elriasztották a medvéket éjszaka.   Aztán többet nem is jöttek.

Csütörtökön a maradék zöldségekből főztem egy levest,  készült majorannás tokány tésztával és kovászos uborkával.
Nem ment senki sehova, hozzánk jött valaki ismerőse a Doktornőnek  Csíkszeredából, aki a székelyekről, a Bálványosról mesélt nekünk.

Pénteken  - ez megint nagy elhatározás volt, hogy lesz - húsleves főtt jó nagy darab hússal.  A főtt húshoz  gyümölcsmártás nyári almából és szilvából és majonézes káposzta saláta volt.
Délre volt ígérve az érkezés, de kb. kettő óra volt mire megérkeztek.
Egyébként is kalandos volt a péntek délelőttöm, mert alig elmentek dolgozni, nem folyt a víz a csapból. Épp a levesnek tudtam engedni. A zöldségeket ásványvízben mostam meg, és amihez kellett szintén abból került bele víz.

Aztán mire megebédeltünk megcsinálták, így a fürgébbje még zuhanyozni is tudott indulás előtt.
Csíkcsomortánba mentünk egy ünnepségre.
1111 éve volt a pozsonyi csata, aholis  Árpád vezér megküzdött az ellene összefogott nyugati seregekkel és győzött.  Ugyan meghalt ő is és két fia is, de győzött.
Csíkcsomortánban pedig ennek emlékére 5 évvel ezelőtt felállították a Kárpátok őrzője című szobrot.
Csíkcsomortán

Volt kb. 15 ünnepi beszéd, kis néptánc, és evés-ivás.  Mi nem kértünk :)
Már itt is megcsodáltuk a csíki viseletet.  Valami gyönyörű. A Doktornő elmesélte, hogy nem csak úgy csíkos a ruha. Meg fodros blúz.  Minden csíknak, fodornak jelentése van.
És gyönyörűek benne a lányok.  Ilyen ruhában nem lehet slamposan menni. Egyenes derék, felemelt fej, ringó járás.

A sok eső elmosott egy utat, ami ugyan sokkal hosszabb lett volna, de  legalább síma, a völgybe vitt volna bennünket.  Így a hegyen át közlekedtünk.  Az Apor lányok feredője körül megelőzött bennünket egy magyar rendszámú autó. Pár kilóméter után az autó áll az út szélén és valamit fotóznak. Nézem jobban, hát egy medve !  Ott ült a rézsün, és várta szerintem a kaját. Na gyorsan megálltunk, a fotós Gábor kinyitotta az ajtót, hogy jobb legyen a kép, a medve egyből közelebb jött, két méterre leült és várt. Sajna semmi ennivaló nem volt nálunk, de pár jó fotó készült.
Hogy a szalámis zsemle hogy hat a medvék  fejlődésére nem tudom, de volt aki azt mondta, ez a medve direkt erre játszik, hogy kiül és várja a kaját. Én szomorúnak és riadtnak láttam :(

Az út az gyönyörű és rettentő. Mert ha egyik kerékkel kikerülöd a kátyut akkor belemész a másikkal.
Egyik oldalon a hegyoldal, a másikon a  lejtő, gyönyörű szálfákkal, csak tériszonya ne legyen az utazónak :)
Hazaérve büszkén mutatta a Gábor a másik Gábornak a képeit.  Anikóval csak mosolyogtak. Aztán elővették a telefonjukat. Kiderült, hogy - ők bementek Kézdivásárhelyre vásárolni -  amikor hazaértek a második szomszéd előtt lődörgött egy medve.  Kétlábra állt, billegett, innen is fotózz, meg innenis,  majd elslattyogott.

Szombaton már nem volt munka.   Mentünk az Ezer Székely Leány ünnepségre Csíkszeredába és Csíksomlyóra.
 Ez az amit leírni nem lehet.  Amikor úgy érzed egyfolytában libabőrös vagy, a torkodban gombóc, a szíved csordultig.
Pont akkor érkeztünk, amikor a felvonulás megkezdődött.  A nagy közös tánc után elmentünk a templomhoz, bár bejutni nem lehetett, így elindultunk a hegyre. Hát......volt szuszogás meg izzadás meg megállás párszor, de leküzdöttük.

Megbeszéltük mikor találkozunk és mindenki mehetett a kedvére nézelődni. És nem áztunk meg !!


A mi doktornőnk  baróti népviseletben.

Egészen pindur gyerekek is ilyen ruhában voltak. Babakocsiban. Kisfiúk, kisleányok.


A nyeregben :)


Időben hazaértünk, megettük a leves maradékát. Várt még ránk egy előadás Mátyás királyról Kézdivásárhelyen.
Hétkor kezdődött. Ugyan páran inkább pakolásztunk volna összefele, lévén, hogy reggel indulunk haza, de illetlenség lett volna nem elmenni.
Bár talán az is illetlenség egy előadótól, hogy két és fél órát beszél egyhuzamban szünet nélkül. Néha nehéz volt a szempilláknak parancsolni :)

Vasárnap reggel fél 7 körül mind ébredtünk.  Kilenc óra volt amikor elindultunk.  Mondjuk egy  jó utat kívánás jól esett volna a házigazdáink részéről. Így búcsú nélkül, de  hazaértünk.

Esőben mentünk, esőben jöttünk. De az égiek velünk voltak, mert egész héten gyönyörű idő volt.

Tanulságokat összegezzük és jövőre még jobban megszervezve megyünk. Mert az ember otthagy a szívéből egy darabot.


A mofettáról ezt írja a Wikipédia :mofetta

És amíg én főztem a többiek keményen dolgoztak.  Kiásták a 2 x 2 méteres gödröt, kialakították az oldalait, a padokat, és még tető is került fölé. Emellett volt aki festett, takarított, lépcsőt épített.
Nagyon elégedettek voltak, mert kiváló lett, gáz is van benne 80 cm magasan.  Állítólag a férfias tulajdonságokat erősíti :)  Helyesebben: a férfias tulajdonságokat erősíti  :)

És a mi mofettánkról is készült néhány fotó :

Volt aki festett.


Itt a kész állapot.


Munka közben.


Kipróbálták :) :) 


Egy medvés szelfi.

A Gábor, aki fotózott, ezt a címet adta az albumnak, ahol a képei vannak: borvizek, mofetták, medvék és örök barátságok. 

Ez mindent elmond erről a hétről.

Még egy gondolat a végére. Volt valaki, aki mikor elmeséltem hova készülünk és miért, nem értette. 
Hogy elmegyünk INGYEN ! dolgozni, segíteni, hogy majd aztán akinek csináljuk, azok pénzt keressenek  vele ??????????????????

Igen, sőt saját ellátással is nagyjából, mert a szállást azt kapjuk, meg a kajához is volt némi hozzájárulás.
Ezt nem lehet megmagyarázni, ez egyszerűen jó . Hogy elmegyünk, csinálunk valami hasznosat, közben kirándulunk, nevetünk, barátokat szerzünk, és nem, pontosan abból amit mi ott segítettünk tavaly is meg idén is, na abból nincs semmi haszna a tulajdonosoknak. Mert a fürdő használata ingyenes.  És közben van idő arra is, hogy a saját lábakat belelógassuk, és nagyon hosszú ideig érezni a hatását. 
A kétkedőknek javaslom, kerekedjenek fel és meg se álljanak a Csiszár fürdőig, ott először is a Hamvas nevű medencét keressék, aztán a férjeket ültessék be a most elkészült mofettába, és amikor hazajőve visszavágynak, na akkor értik majd meg azt hogy MIÉRT ?











 Van egy sorozat, amit néha nézek, aholis a főszereplő otthon kenyeret süt és eladja a közeli kávézóba.  Minden nap megkérdezi, elfogyott-e,...