2014. szeptember 28., vasárnap

Gyors és könnyű

A ráfordított munkához képest  fincsi, fincsi, fincsi:)

A Nők Lapja Konyha július-augusztusi számából főztem ma.
A karaj nekem túl száraz, most tarját akartam főzni. Úgy rémlett a héten láttam valahol egy receptet,  olyat ami tetszett, hát keresgéltem. Megtaláltam:)




Mustáros , fehérboros tarja

Kettőnknek:  4 szelet tarja
                     teáskanál mustár (dijoni)
                    egy szál rozmaring
                    olaj
                    1 fej vöröshagyma
                    1 dl száraz fehér bor
                    1 dl tejszín
                    só
                    étkezési keményítő


A hússzeleteket bekenjük vékonyan mustárral, megszórjuk apróra vágott rozmaringgal. Hűtőben 1-2 órát pihentetjük.

Kevés olajon mindkét oldalát lassan megsütjük. Amikor majdnem kész, hozzáadjuk az apróra vágott vöröshagymát és együtt még tovább pároljuk, majd lepirítjuk.
Ráöntjük a bort, felforraljuk.
Megsózzuk,borsozzuk,  majd a tejszínnel együtt újra forraljuk.
Kevés vízzel kikeverünk  egy kis kanál keményítőt és összeforraljuk.

Persze ha keveselljük a mártást, tehetünk több bort és tejszínt hozzá.

Tálaljuk főtt krumplival .

2014. szeptember 23., kedd

Szüreti fantázia

Hah, micsoda jó név:)

Megyünk versenyre. Már tavaly is akarta a polgármester, de akkor egy szomorú esemény miatt maradtunk itthon.

A  Falusi vendégfogadók IX. sütő-főző fesztiváljára neveztünk csapattal. Október 4-én szombaton lesz, Bükkösdön az Ökoparkban.
Kapunk egy 10 kilós pakkot, és abból kell főzni.

Valami ilyesmire gondoltam.


Sertés szelet mazsolás mustmártásban , kölessel  és fokhagymás zsenge mángolddal.

Akármilyen része jó, még a császárhús is úgy gondolom. Kis zsiradékon előpirítottam a húst, sóztam, borsoztam és fehér mustban puhára pároltam.  A végén  tettem bele két marék mazsolát. Addig hagytam, míg a mazsola megpuhult, majd egy kávéskanál étkezési keményítővel  besürítettem.

A kölest úgy mintha rizs lett volna, úgy főztem. Illetve először egy fél fej vöröshagymát megpirítottam arra ráöntöttem a kölest, másfélszeres vízzel felöntöttem, sóztam, és fedő alatt lassú tűzön megpuhítottam.

A kertben friss zsenge mángold leveleket találtam, ezeket fokhagymás vajon megpároltam és mellé tettem.

Csak ennyi. 
Mindjárt kóstolunk.

2014. szeptember 19., péntek

Sütikék

Szó érte a ház elejét.

Kedden este nem volt otthon semmiféle édesség. Semmi. Bolti keksz se. Csoki se.  Dugi csoki se:)
Voltunk multiba délután, gondoltam a csokik mellett elmenve, hogy berakok egyet a kosárba, de akkor meg rám szól, hogy kedves feleségem, nem való ez neked !

Hát így járt.

Másnap sütöttem linzert.  Dióval a tetején.  Szuper ! Néhányat lyukas középpel, aztán csak úgy közepes nagyokat és a lekvárral összeragasztottam őket.



Azért ideírom  mi kell hozzá:
40 dkg liszt
25 dkg margarin vagy vaj
12 dkg porcukor
pici só
2 tojás sárgája
citromhéj
vaníliás cukor

A lisztet a margarinnal elmorzsoljuk, a többi hozzávalóval  összeállítjuk a tésztát. Ha sehogy nem állna össze egy kanáltejföl segít rajta.
Hűtőben pihentessük fél órát. 
Ez alatt ledarálunk 5 dkg diót, összekeverjük 2 ek porcukorral, kis vaníliás cukorral. 

Egy tojás fehérjét előkészítünk, aki akarja enyhén felverheti, én nem tettem.

A tésztát  2-3 mm vastagra nyújtjuk, kiszúrjuk. Ha lyukasakat is csinálunk akkor azokat, ha csak teli tészta lesz, akkor a felét megkenjük tojás fehérjével és belefordítjuk a dióba. Szépen ráragad a tojás miatt.
Papírral bélelt sütőlemezre tesszük és előmelegített sütőben világosra sütjük, 12- 15 perc max.

Baracklekvárral összeragasztjuk. 
Jó ha kicsit áll, beszívja a lekvár nedvességét és megpuhul a tészta.

Mivel hétvégén jönnek kisebb keksz evők is haza, és a diós linzer erősen megcsappant, tegnap sütöttem   PILÓTA KEKSZET.


Ezt itt a blogban megtalálja aki sütni akar.

Jó sok van belőle, ez nagy előnye, meg hogy eláll.  

A red velvet sütik nagyon tetszenek nekem, de sajnos sose lesznek igazán pirosas árnyalatúak. Lehet, nem kéne holland kakaóval versenyeztetni a piros ételfestéket?
Tetszett  EZ A SÜTI, hasonlít a macaronhoz ránézésre , ami szintén tervbe van.



Nem írom ide, én nem hiszem, hogy megismétlem.  A receptből kimaradt, hogy jó szellősen kell a tepsire nyomni a tésztát, szétterül, amikor azt gondolom, hogy így jó, na akkor még egy helyet ki kell hagyni. Az első tepsivel összenőttek.  
Aztán a többi jó lett, de szerintem simább lesz a tészta ha porcukorral készül  és én szódabikarbóna helyett sütőport tennék.
És kevesebb cukrot. Tésztába , krémbe egyaránt. Túlságosan édes.

No. Ennyi.  Most elégedettség van, akármikor ehet VALAMIT.

Süssetek kekszet:)






2014. szeptember 12., péntek

Gazdit keresünk ?

Kb. egy hónapja találtunk a pincénknél egy eldugott helyen 6 kiskutyát.  Na nem véletlenül, előjöttek. Anyjuk is vol, van, egy viszonylag szabadon élő, emberekben nem nagyon bízó beagle.
Őt is kirakta valaki, szuka kutya nem kell, szaporodik, hogy lehet ellene tenni az nem ér az agyáig.

Egy darabig lődörgött a faluban, láttuk tyúkkal a szájában menni a bicikli úton, aztán befogadták volna, de nem viselte el a zárt udvart a kennelt, meglépett és olyan helyre csapódott, csak úgy lazán félig, ahol nincs kerítés.

Hogy az eddigi kölykei hova tüntek nem tudom, most viszont minket ajándékozott meg velük.

Én majd szörnyet haltam, mert tudtam, hogy ez lesz. Hogy megszeretjük őket. És útálatos vagyok, mert hiába faggattam ki azokat , akik elvittek közülük, legszívesebben utánuk mennék és visszahoznám mind.  Mert nem úgy szeretik őket, ahogy én.

Vannak mondatok, amitől idegbajt kapok.  Eleve, aki azt mondta megköti, na annak nem adok kutyát. A megkötött kutya nem kutya, hiába ugat, nem őrzi a házat, nem  védi meg, attól akárki akármit elvihet. Ráadásul ismertem néhány kutyát, amelyiket hazavittek kicsi korában, láncra verték és amikor elpusztult akkor vették le a nyakából .

A kennel elfogadható, bár nekem az a megnyugtató, az lenne, ha azt mondaná valaki, hogy EGYÜTT lesz a kutyával. Ez nem kell   hogy azt jelentse bent alszik az állat. De legalább emberközelbe lehessen !  Ezek a picik is, úgy örültek ha megláttak bennünket, jöttek utánunk, hát mért kell hátsó udvarba csukni ?????
Igen, megrágja a kint hagyott papucsot. Nem kell kint hagyni.
Kapar a virágoskertben. Na bumm.  Hát gyerek! Ha a saját gyereke letör valamit a kertben azt is kicsukja?

És amiről sokan azt hiszik , hú micsoda nyomós érv, varázsszó, hogy gyereknek lesz ! Na ettől kihalok!  Gyereknek ne, könyörgöm, élő állat, nem plüss!  Kisgyerek és kicsi állat, nagyon szerencsétlen páros, legalábbis a kutyára nézve. A gyerek nem tud vele bánni. A kutya félreértheti, egyébként is a kicsiknek olyan hegyes a foguk, mint a tű, éles körmük, játszik a lebegő nadrágszárral, a gyerek megijed, a szülő meg kidobja  a kutyát. Ahelyett inkább viselné ő a gondját, a gyereket meg tisztes távolságban tarthatná . Együtt meg lehet simogatni, de mindig a felnőtt kell , hogy a gondját viselje a házhoz vitt állatnak.

Szóval vérzik a szívem, mert ma pl. a legkedvesebbet vitték el, és pont ő olyan, hogy eleven, virgonc és kisgyerekhez vitték.

Joci, visszaveszem ha nem válik be :)










2014. szeptember 8., hétfő

Szeretünk Rábcakapi!

Két évvel ezelőtt is voltunk náluk, akkor ezt írtam róla. Igazából, nézzétek meg azokat a képeket is, nagyjából most is megfelelnének.

Egyik legrégebbi  biogazdaság, ez itt a honlapja.   Születésnapi bionap volt, 20 éves a gazdaság.

Nagyon sokan voltak akik eljöttek.  Kiállítók, kíváncsiskodók.  Bionapon ennyi embert még nem is láttam. Jól reklámozták, jó a hírük, vagy csak érdekli az ottaniakat amit ők csinálnak.
Minket mosolyogva, öleléssel vártak, maradtunk is egész estig.


Ilyen fordított kemencét még nem láttam, egyébként is fura volt a túl kicsi szája. Olyan sötét van benne, zseblámpával kellett bevilágítani.


Készül a langalló tésztája félbarna tönkölylisztből.   A cél az volt, hogy majd a gyerekek jönnek és segíthetnek dagasztani.  Jöttek is, de nem akaródzott nekik, pedig egyik anyuka nagy bölcsen megjegyezte, hogy most aztán összekoszolhattad volna magad !  Én meg rászóltam, hogy beszél hülyeséget! Ez nem kosz!

Készülődnek a szakácsok. Ők vendégek voltak, csak főztek is:)

Itt pedig a gazdaság dolgozói főznek .

Marhafelsálból készült vadas zsemlegombóccal.  Egyik volt amit megkóstoltam és ami leghamarabb elfogyott, nagyon NAGYON finom volt !

Birkapörkölt, ennek csak az utolja jutott, de az is a helyén volt !

Ebben a bográcsban pedig halászlé főtt, bajai módra :)  dícsérték többen is :)

Húsgombócleves gombócai, ezt két éve ettem, az isteni volt, gyanítom most se főzték rosszabbra.

Volt több hústalan étel is, kölessel, hajdinával, ez azok közül az egyik.

Földes Pista barátunk nem ette le magát :)

Néhány kiállító:

Zöldház biopanzió Gyenesdiásról és a finom süteményei.


Széles:) választék volt biohúsból:)

                                                        A házigazda zöldségei.

Gyöngyössi Sanyi  ganoderma gombája.

Rábcakapi lisztek.

Kecskeméti paprika és paradicsom.

És a Boronyák mézek. 

Volt gazdaságnézés, és voltak szakmai előadások, ezekről, mivel dolog volt, lemaradtam. 

DE. Mivel nyitva volt, közel volt, érdekel is , természetesen a Tájházat megnéztük.
Mutatom.















 A ház kétszáz éves, és eredeti berendezési tárgyai vannak.  Az előző képen látható hölgy és a férje tulajdona, sajt erőből építgetik, szépítgetik.

Este 6-kor indultunk haza, nem autópályán. Mindegy, mert sehogy nem rövidebb, 4 óra az út.  Pápa, Veszprém felé jöttünk,  a gannai útelágazásnál szép emlékek jöttek elő, Balatonalmádi felé  egy  dombra felérve és előre nézve ott a Balaton ! És Almádi! Fűzfő után a vízparton megyünk szinte......ohh, mindenkire gondoltam közben:)

Nagyon klassz nap volt, köszönjük a meghívást, kívánunk sok termékeny évet és sok sikert a Rábcakapi Biogazdaságnak!





 Van egy sorozat, amit néha nézek, aholis a főszereplő otthon kenyeret süt és eladja a közeli kávézóba.  Minden nap megkérdezi, elfogyott-e,...