2013. augusztus 25., vasárnap

Születésnapra

Nem kerek, meg elég sok is, de csak meg kell ünnepelni.   Egy kis tortafélét sütöttem már a héten, mert a Juli mikor  megtudta, hogy a Papának születésnapja lesz, egyből nekilátott ajándékot gyártani.
Így a szilvás lepényből jutott a kis tortaformába is, és együtt megköszöntöttük.
De ha már holnap lesz a napja, és ma pont vasárnap van, hát ma egy ünnepi ebéd is készült.

Rendesen húslevessel , lapockacsonttal, finom zöldségekkel, cérnametélttel.

Szép is lett, finom is, mintha csak tudta volna, hogy neves napra készült.

Volt egy darab szarvashús még a fagyasztóba és nem akartam tartogatni. A Gabojsza receptje pont az volt amit kerestem.

Zsírom nem volt, elfogyott tavasszal a lovasnapi főzéskor, olajon hagymát dinszteltem, rátettem a húst, pároltam míg levet nem engedett.  Sóztam, őrölt paprikát szórtam rá, babérlevelet, majorannát, kakukkfüvet tettem bele.  Lassú tűzön puhára pároltam, egyszer pótoltam a levét .
Kis vörös bort öntöttem hozzá, egy doboz gombát, de erdei gombával  még jobb, 2 evőkanál áfonyalekvárt.

Köretnek gondolkodtam a puliszkán, de végül szalvétagombócot csináltam.


 Sütöttem kis csíkokra vágva szalonnát, a zsírján hagymát, és egy zsemlét kockára vágva megszárítottam.   Nokedlitésztába kevertem, majd kivajazott konyharuhába kötöttem  és lassú forrásban lévő vízben megfőztem. Cérnával szeleteltem.

Annyira finom lett  Gabojsza !  Nagy nagy dícséretet kaptam:)

Ha már születésnap a torta se maradhat el. A tiramisu kiváló tortaformába töltve is, bár nem árt ha előző nap készült volna el, mert akkor lehetett volna szépen szeletelni. 


Tetején tejszínhab pamacsok, gyertya egy szál se, annyi rá se férne:)

Estére koccintunk is egy pohár finom borral:)



2013. augusztus 19., hétfő

Az új kenyerünk


A tavalyi sütés mondhatni véletlenül esett aug.19-re. De szép volt, emlékezetes volt.
Így jött a kérés, hogy az idén ismételjünk. 

Levonva a tapasztalatokat, most egybe dagasztottuk a tésztát, illetve négy részletbe, de nagyobb 8-10 kilós mennyiségeket.  30 kiló fölötti lisztet sütöttünk el, de ebből jutott ajándékba is a VIP vendégeknek, illetve a segítőimnek.


Nem pápát választottunk, de a füst felszállt.  Hamarosan jött is a szomszéd, aki paprikás krumplit főzött a gyerekeknek ebédre.

Ezt minden alkalommal le kell fotózni.


Az első adag dagasztani való. Hamar csepegett az eresz, jó idő volt, így cseréltünk, aki akart dagaszthatott.


Juli is kipróbálta, ügyesen .

A szakajtóba , bevetésre várva.


Értük volt a parádé:)







Szauter Róbert katolikus plébános áldást mondott fölöttük. És ez az a a pont, amikor elérzékenyülök,  összeszorul a torkom, és hogy a Himnuszt énekelni? nem tudtam.  De a többiek igazán szépen elénekelték.
Szép nap volt a tegnapi,  felemelő, erőt adó. 

2013. augusztus 9., péntek

Virslisaláta

Ilyen kánikulában  kinek van kedve egész délelőtt a tűzhely mellett álldogálni?
Ez egy gyors, kevés főzést igénylő ebéd.  Még az se lehet a kifogás, hogy nincs benne hús:)


Kell hozzá:  2 paprika, egy sárga és egy piros. 
3 nagyobb főtt krumpli
20 dkg főtt kukorica
5-6 kis csemege uborka
2 szelet gouda sajt

Az öntethez:  2 evőkanál étolaj
2 evőkanál  uborkalé
2 evőkanál fehér borecet
1 dl tejszín
csipet só
kiskanál cukor
frissen őrölt bors
kis őrölt paprika

Elkészítése:  A paprikákat, a krumplit  kockára vágjuk. Az uborkát, a virslit karikákra, a sajtot csíkokra.
Salátás tálba tesszük, hozzáöntjük a kukoricát.

Az öntetet összekeverjük, ráöntjük, meghintjük snidlinggel. Hűtőbe tesszük tálalásig.


Na jó, leves  nem lesz:) De kel a kakaóscsiga tésztája:):)

2013. augusztus 8., csütörtök

Mikulás

Nem, nem, nem kaptam hőgutát:)  De most mégis a Mikulásról kell írnom.

1980 óta mikuláskodik a János az óvodában, aztán az iskolában is.

Pár éve a Biopiacon is, önszántából. Almát osztogat ott a gyerekeknek, akik jóízűen meg is eszik azt.
Tavaly november végén bekiáltott egy fiatal nő a Borházba, hogy itt dolgozik-e a Mikulás???
A röhögést visszatartva válaszoltam neki, hogy igen, itt, de most épp a városba van.

Ha eszembe jutott ez a kis sztori mindig nevethetnékem támadt.

Most szombaton jött egy kisfiú és a Mikulást kereste.  Mondtuk, hogy nincs, nincs itt, nyáron Mikulást???
de akkor már meglátta a Jánost a padon ülve beszélgetni. Odaszaladt hozzá, és elmondta mit kér majd Mikulás napon, hol lehet beszerezni. Aztán elszaladt és egy kislánnyal tért vissza, akit bemutatott, a barátnője, és Hanna a neve.

Mint kiderült, a kisfiú vagy egy órát ment a Mikulással decemberben, beszélgettek, aztán később megismerte, rövid szakállal, piros ruha nélkül.

Szoktak néha beszélgetni  is azóta is.

Ennek a kisfiúnak a János A Mikulás.
 Mindig.
Dec. 6-a körül piros ruhában, ajándékot osztogatva, máskor meg ott a piac felső végén, dolgozva.



Azért ez már karrier, ugye ????

 Van egy sorozat, amit néha nézek, aholis a főszereplő otthon kenyeret süt és eladja a közeli kávézóba.  Minden nap megkérdezi, elfogyott-e,...