2015. november 2., hétfő

Egyformán

Megkérdezték tőlem, hogy tudom-e az unokáimat  - mostanra hatot - egyformán szeretni??? Teljesen egyformán.

Kapásból azt válaszoltam, hogy nem, nem is lehet.  Egyforma szeretet nincs.  Nem is hiszem, hogy akarja valaki, hogy egyformán szeressék.

Hát vegyük csak sorba.

A Juli volt az első.

Harmadikos, okos ügyes. Járt focizni évekig, most zeneiskolába akart íratkozni.  Hasonló , mint az anyja volt, a faluban meg szokták ismerni, hogy ugye te a Gonda Eszter kislánya vagy ?  Mások a Juditra hasonlítják, szerintem az apai dédnagymama vonásaiból örökölt sokat.  
Kicsinek olyan gyűrűs haja volt, hogy fésülni sem lehetett.  Mára kinyúlt neki, de most sem szög egyenes.
Zsófival néha összebalhéznak, de amúgy rettentően figyel a testvérére, ha nálunk vannak is. 

Zsófi a csillagszemű, itt elől a talicskában.

Neki az egész arca mosolyog, a szemei is:)  Madárcsontú kislány, ha a nyakunkba ugrik ott is ragad, mintha tapadó korongjai lennének. 
Gyönyörű hangja van, néptáncra jár, ott is az ügyesek közé tartozik.
Elsős  szeptembertől.

Ők ketten testvérek, most született hozzájuk  a harmadik testvér.

Ági, a másik fészekaljból az első.

Érzékeny kis virágszál, vele csak gyengéden szabad beszélni, a katonás stílustól bezárkózik. Derékig érő szőke haja van, és engedi hogy megfésüljék.
Nála érzem azt, amit az enyémek között  Eszter nálad, hogy védtelenebb a többinél.  Rá ezért ha itt vannak picivel, de csak hajszálnyival több figyelem jut.

Hugó az első fiú.

Olyan igazi.  Nagyon várom, hogy 18 éves legyen, szerintem imádni fogják a lányok. Kedves, hízelgős, énekel, verset mond, fúr farag, traktort szerel és füvet nyír:)
Három lány után és három lány unoka után hatalmas élmény csak  vele lenni is. Ízig vérig fiú.  Ha felül a traktorra, utána át kell nézni, mert mindent elállít.  Most éppen Sam, a hős tűzoltó, négy éves lesz, február 29-én:)  minden betűt és számot ismer.  Sokat énekel, és egyfolytában beszél:)

Regina.
Kis tündér.  Naponta többször indul a Donda mamához és papához:)  Két éves lesz, mindent beszél, folyamatosan.  Egy baba soha nincs nála, minimum kettő:)  Jó anyuka lesz, vagy óvónéni az tuti.

És a legfrissebb, a Vince. 

Ma viszik haza a kórházból.  Még ne találkoztunk, de alig várom, hogy élőben lássam. Két nagy lány után a Papája szerint felkötheti a gatyát, de nem féltem én . Ha csak fele olyan klassz gyerek lesz, mint a nővérei, a Juli meg a Zsófi, akkor rövid időn belül  ő lesz a főnök a családban :):)

Ők vannak nekünk. Egyenlőre.  Hát lehetne választani, hogy ezt szeretem, ezt meg nem annyira ??  

Hogy kire hasonlítanak, ezt megnézzük, igen, de csak annyi jelentőséggel bír, mint megállapítás. Mert lehet, hogy másra hasonlít az arca. De olyan szeme, mint az enyém. Többüknek a vércsoportja is ( egy vérből valók vagyunk Te meg én :) Vagy a testalkata hasonlít csak, vagy némely szokása, de nem, ha semmi,  akkor is nekem mondja hogy Mama , az ölembe ül, hogy olvassak, hogy az lenne jó, ha mi az egyik utcában, ők meg a másikban laknának, a sokórás utazáshoz képest.  És látjuk rajtuk, hogy örülnek a nyaralás végén a szülőknek, meg hogy hazamennek, de maradnának is még szívesen.  És ha elmennek, napokig hallom még a hangjukat, a tükrön hagyom a kezük nyomát, és olvasgatom a mesekönyvet amiből előző napokban olvastam nekik.

Többiek, akiknek van már legalább kettő? Mit gondoltok? Hogy érzitek?



2015. október 16., péntek

Múltkor láttam egy fotót, csirkemell kókusztejben, édesburgonyával. Na a FB-n megtalálni nem lehet ilyesmit, édesburgonyát max. holnap tudok venni, de van sütőtök, színre egészen hasonlít. Keresgéltem recepteket is, de curry paszta na az nincs, de van currypor,  így készült a mai ebédünk:

Kettőnknek egy fél csirkemell filét nagyobb kockákra vágtam .  A sütőtöknek a hosszúkás végéből levágtam, szintén felkockáztam.  Meg egy birset is, mert van no.

A húst  olajon átsütöttem, rátettem a tököt és a birset.  Megszórtam curryporral, gyömbérrel, fahéjjal, kis sóval. Csipetnyi őrölt chilit is szórtam rá.  Ráöntöttem egy doboz kókusztejet és fedő alatt puhára pároltam.

Rizzsel körítettem.



2015. október 5., hétfő

Talán az volt a baj, hogy elhittük, tavaly a teljesítményünket díjazták.  Bár volt ilyen súgás, hogy csak azért mi, mert először voltunk, és mert megint az előző évit nem akarták, bár messziről jöttek, Erdélyből....

Örültünk, mint a majom a farkának, készültünk a mostanira, lehetőségeket latolgattunk, mi lehet a csomagba majd, ha ez lesz akkor mit főzzünk, ha más akkor abból  mit...

A hely ahol megrendezték flancosnak tűnt...

Szombatra virradóra még aludni se tudtam rendesen, kár volt.

Mikor megláttuk a csomagot, majdnem javasoltam, hogy talán forduljunk vissza.
Egy kiló pulykamáj, 4 kiló vaddisznó karaj, egy sütőtök, pár hagyma, pár krumpli, paprika, fél káposzta.

Hónunk alá kaptuk és megkerestük a főzőhelyet.

Aztán elkezdtünk ötletelni.  A máj volt a legegyszerűbb, a paprikával meg az itthonról hozott paradicsommal  hagymával egy lecsós alap készült, arra a máj, majoranna, bors, a legvégén só.

Egyre az járt a fejünkbe, hogy valami többfogásost főzni, jó jó, de pl. levest miből?   Lehetett volna tökkrém levest, mi a hagyományos falusi konyhát választva a hús egy részéből egy isteni gulyást főztünk.
Hát naná, vittünk itthonról zöldségeket bele.

A hús másik részéből  tokány főtt, jócskán került bele hazai vitt alapanyag is.
Körete pásztortarhonya, szintén saját anyagokból.

És akkor még ott a sütőtök.  Megjegyzem sokan nem tudtak vele mit kezdeni, a nyolc csapatból 3 használta fel, pedig kikötés, hogy hozzátenni szabad, de amit kapunk azt mindent el kell főzni.

Vittem birset is, kaptunk fügét egy ismerőstől, tejszín is volt, na, desszert lesz!  Vajon megpároltam, rátettem a birset, fügét, kicsit együtt is puhult.  Vanília, gyömbér, fahéj volt a fűszere, vaníliából a cukor, és több cukor nem is került rá.
Szép nagy borospoharat vittünk, abba szedtem tálaláshoz, egy lágy tejszínhab, gyömbéres szilvaröszter, citromfű - tök jól mutatott:)

A zsűri szakemberekből állt, meg civilekből is.
Az egyik szervezet elnöknője nagyon savanyú képpel fintorgott, nem voltak nagyra vágva a zöldségek se a gulyásba, a tokány húsa se, de sehogy se akart beférni a szájába.....
Mikor mentek el hallottam, hogy így kezdte a mondatot : tulajdonképpen....tovább nem értettem, de ez nem túl jó kezdet.

Nem is volt semmiféle nagy várakozás egyikünkben sem.

Sok időnk mászkálni nem volt, de azért szétnéztünk főzés közben.
Így komplett ebédet senki nem főzött.
A tökkel ahogy írtam is a többség nem tudott mit kezdeni, legtöbben kitették az asztalra, őszi dísznek.
Elég gyakran főzök töltött káposztát, vannak fenntartásaim, hogy főhetett meg fél tíztől egy óráig úgy, hogy a húst le kell darálni , becsomagolni, stb.......

Ami leszűrődött bennünk, és ennek semmi köze díjakhoz és helyezésekhez:
Nem a főzésről szól a történet.
Tavaly az kapta a jutalom üdülést, aki a közönségtől a legtöbb jegyet gyűjtötte.  Idén a legvidámabb csapatnak adták, de a tavalyi is meg az idei is helyi csapat volt.
Sok jegyet kaptunk, ez most nem számított.
Ha azt mondják, hogy az ajándékot adó a legjobb helyi csapatnak ajánlotta fel a díjat az rendben van.
De a magam részéről nem érzem sportszerűnek, hogy elhitetik, hogy akárki megnyerheti, pedig nem.

Aztán igen, Erdélyből sokat kell utazni.  Meg baráti szálak is vannak.  De akkor ne hívjanak oda másokat, hívják meg őket, ajándékozzák meg, és az is rendben van.

Aki meg először jött, azt most is megbíztatták.  Igaz, nagykonyhai szakácsok voltak, sokszáz emberre főznek  naponta, azt mondták, nekik ez csak játék volt.



A gulyásról nem készült kép, pedig jól mutatott:) Ez a májhoz a lecsó alap.


Ez pediglen készen.  Ebből pár falatot ettünk is, a többi úgy elfogyott, minden, hogy tulajdonképpen éhen maradtunk a nagy főzős versenyen :)


A tokány a maga valójában.


Szép, mi?  Pásztortarhonya.


Őszi koktél nevű desszertünk.

A terített asztalunk.


Furcsa és felemás érzések vannak bennem,
Elmegyek jövőre is, ha hívnak, ne mondják, hogy hiúságból nem megyünk, de nem fogok izgulni és nagy készülődést sem csapok.

A főzésből a java a Gyula szomszédom érdeme,  János a tűzmester volt, többfelé kellett tüzelni, az rendes egy emberes munka.  Évával ketten mi a kiszolgáló személyzet voltunk.

Még voltak segítők, Bajáról , Dávodról, Szeremléről, nekik is köszönet.

És még egy privát megjegyzés. Mi sok éve biogazdálkodunk.  Rettentően szokott irritálni, amikor valaki  a cégnevébe teszi az öko bio szócskákat, de az ellenőrző szervezetekkel semmi kapcsolata,  ez akkoris a közönség megtévesztése, ha százszor vegyszermentesen termel is !


És a tavyi bejegyzés linkje: Főzőverseny


2015. augusztus 14., péntek

Program ajánló



Mindig van valaki, aki utólag jegyzi meg, de jó lett volna itt lenni!

Idén augusztus 20-án is ünnepséget rendezünk a Tájházunk udvarán.


Reggel korán kezdjük a kenyérsütést.   6 órakor.

Úgy tervezem, hogy 30 kiló lisztet dagasztunk be, több részletben , és lesz hozzá dagasztó gép is. 
Délre ezzel nagyjából készen leszünk. 

Déltől 15 óráig szabad a kemence, aki akar süthet benne saját részre kalácsot.

16 órakor ünnepi szentmise lesz a templomban.

17 órakor a kenyereink fölött áldást mond Szauter Róbert plébános úr.

Kenyér szegés és vacsora következik, ki mit hoz a kenyér mellé, azt eheti. Lehet főzni is az udvaron, 3000 forint nevezési díjért kap a nevező 5 kg húst, egy sörpadot, és egy kenyeret.

Vacsora után a Bezdánból érkező színjátszó csoport előadását nézhetjük meg, aztán pedig bál és táncika zárja a napot.

Sütemények is lesznek, remélem, egy közös asztalra lehet rakni, és egymásét is megkóstolhatjuk.

A tavalyi ilyen volt: 2014. aug 20. Érsekhalma.


Akinek kedve van, szívesen látjuk.

Elkészült a plakát is :

2015. július 24., péntek

Volt egyszer egy macskám

Olyanra, hogy ne lett volna macskánk nem is  emlékszem.  Anyám is szerette őket, meg faluhelyen a porta tartozéka volt, állatok takarmányára jöttek az egerek, meg egyáltalán csak úgy, mert jó megsímogatni egy puha macskabundát.

A Dezső két évesen került hozzánk. Előtte is volt nyaralni :), de akkor véglegesre.  Harmadiknak, a meglévő kettő mellé.
Panelmacskaként félt mindentől odakint. Mert persze vonzotta az a kinti lét, a napsütés, a szagok, a tér, az élet.  A konyhaajtóba tettem egy papucsot, hogy ne  csukódjon be, mert nyáron ha egy  fecske rárepült, akkor lóhalálában rohant befele.
A csirkecsonttal csak játszott.
Én voltam a gazda neki, emlékszem egyszer a másik macskánk az ölembe ült és meglátta!  Na volt ám mészleonnan !!! nyávogás és morgás és fújjolás:)
Aztán szépen megszokta a kinti ingereket,  hozta az egereket sorba, jó esetben kinyúvasztva, ha nem akkor egerésztünk, míg el nem kaptuk Egérkét :)
A kutyákkal is összeszokott, rendes kutyáink vannak, mondtam neki:  EZT a cicát nem bántod ! - és nem bántotta.
A kisebb meg úgy született, macskás házba :)

Sok emlék kavarog most a fejembe, ezer kép van róla a számítógépen.
Biztos van macska mennyország is, remélem ott van.
15 évet élt, 13-at velem.  Most rossz ez a nap, sajog a szívem, és összeszorulva a torkom. Mert igen, lehet mondani, hogy "csak" egy macska. Nem nem így van.  Ő az én macskám volt. Velem aludt, tőlem fogadott el ennivalót és akkor ment ki, ha én nyitottam az ajtót.

Néha láttuk a régi macskáinkat elsuhanni a házban. Remélem majd Ő is eljön néha hozzám.













2015. május 31., vasárnap

Két keréken

Mára beterveztem egy nagyon nem szeretem dolgot, amit húzok-nyúzok megcsinálni. Tegnap hazafelé fölvetődött a gondolat, hogy menjünk ma el  biciklizni.  Nagyon nem voltam lelkes, nem is adtam egyértelmű választ.
Gondoltam is, hogy menjen egyedül, akkor nem kell hozzám alkalmazkodni tempóban, kilométerben, semmiben.

Aztán csak elmentem.

Innen indultunk, Bajáról a Szentháromság térről.

Átmentünk az újonnan átadott biciklis  hídon. Bajaiak, ugye direkt csinálták ilyen hepe-hupásra?  Mert az nem létezik, hogy egy hét alatt lett ilyen. Vagy ilyen lett.

Sok hajó várakozott a Sugón.

Igen, óvtuk és védtük.

Vár ránk az út.....

Szeremlén kecskékkel is találkoztunk:)

Egyszemélyes komp:)

Itt a kompkikötőnél egy csónak mellett találtunk egy mocsári teknőst.  Hagytuk szépen békességben.


Egy  helyen le lehetett menni a Duna partra.  Buja növényzet volt végig mindenhol, ez pl. farkasalma.

Ezt ha jól tudom bárány pirosítónak hívják, teli volt vele a gát oldala.

Na ilyeneket találtunk.  Aztán jöttek halászok is, biztos ők használják a házikót.

Ez tetszett jobban :)

A Duna.



Csónakok. Jók és rosszak egyaránt voltak.

Magas a vízszint, valószínű eza kiszáradt fatörzs is azért van a vízben.

Útirány és távolság. Ez legalább a fele odaútnál volt.

Ilyen dús és virágokkal teli a töltés oldala.  Épp kaszáltak is pár helyen, micsoda finom lehet az állatoknak a sok gyógynövénnyel és virággal teli széna !

Őt nem ismerem, de sok volt belőle.

Újra lekanyarodtunk a Duna partjára.

Megettük a kis elemózsiát is.

Szemközt Dunaszekcső. Keskeny és gyors sodrású a víz itt.

Katonás rendben a széna.

Dunafalva. 



Nem kamilla, margaréta.



Érsekcsanád, Révcsárda.

Fől a halászlé. Ott frissen, ahogy megrendelik.
Szemben pedig Veránka, az üdülő hely.


Több mint 40 km-t tekertünk, sík terepen, nem volt megerőltető.
Baján szerettünk volna visszafelé halat enni, de minden hely teli volt.  Így Érsekcsanádon próbálkoztunk. Másfél órát legalább vártunk, mire megkaptuk a halászlét, ami jó volt, de nem az ami után másnap is visszamennénk.

Holnap meg bezárok ajtót, ablakot, magam elé teszek egy üveg pálinkát, ahogy a Pali bácsi, nem, nem meginni, csak nézni, és megcsinálom az elmaradt munkát. Tuti.

 Van egy sorozat, amit néha nézek, aholis a főszereplő otthon kenyeret süt és eladja a közeli kávézóba.  Minden nap megkérdezi, elfogyott-e,...