Születésnapi ajándék

Nekem tavasszal   van, csak az ajándékot kaptam most, illetve így időzítve ez akkor mindkettőnk ajándéka, mert  a Jánosnak viszont holnap lesz.

Kemencében sütök-főzök én jó ideje.   A pincénknél apósom építette több, mint tíz éve.  Mire azt kitanultam, elkészült a Tájház, az udvarán egy takaros kis kemencével.  Erről sokat írtam itt-ott, én használom legtöbbet, nem saját célra, közös programokat szerveztünk, szervezünk  .

Tavasszal megemlítettem, hogy igazából az lenne jó, ha a pincénél lévő kemence itthon lenne az udvarunkba.
Több se kellett, 5 perc múlva már bújta a János a kemencés könyveket, néztük a neten a készülő kemencéket.
Találtunk is egyet ami nagyon tetszett.

Schönfelderné Varga Ildikó tette fel a FB oldalára.

Alapos tanulmányozás után  eldöntöttük hol legyen. Legszívesebben azonnal neki fogott volna.

Készült egy hevenyészett tervrajz is.

50 cm mély alapot ásott neki....

..és megalapozta:)

A kéménnyel kezdte a falazást.

A kemence alja téglából készült. Kifele szélesedik, soronként 1,5 cm-vel.

A középre szúrt karóra egy  colostok darab van, így mérte, hogy egyformán haladjon kifelé.

Alulra homok került, arra az üvegtörmelék, majd megint homok.

Ezeken a piros új téglákon sülnek most a kenyereim:)

Készül a kemence szája.

És a kéményen lévő ajtó is.

Kukuccs!

A búb hódfarkú cserépből készült, 3 felé vágva. 15 cm vastag a fala, sárral falazta a János.

9 sor egyenesen lett rakva, utána centinként szűkítette soronként. Így szép tojás alakú lett:)

A búb(nem búb, ez a kemence ) már kész.  Eső ellen védelemre szorul, ezért rajta a hullám pala.

Készül a kémény.

És íme, elkészült!

Az első tűz.

Kőzetgyapot szigetelés, hogy ne hűljön ki hamar. 5 cm vastag és nagyon hasznos! Dróthálóval lett rögzítve.

A kőzetgyapotra flexibilis csemperagasztó lett kenve, hogy tapadjon a vakolat. Két rétegben dryvit hálóval is körbe kerítette. Rendes malteros vakolat van kívül, majd

                                              kicsit símogatta is, hogy szép legyen.

Maga a kemence gyakorlatilag elkészült.  De tető mindenképpen kell fölé, az áztatást nem szereti, kényes jószág:)

-Tudod mit kedves feleségem?  Akkor csinálok egy kiülőt is, egy száletlit mellé!

Volt az udvaron egy medence, mikor a lányaink kicsik voltak fürödtek benne. Azóta  a gyerekek is, meg a fák is megnőttek az udvaron, hideg marad benne a víz, unokáknak jobb a felfújható gumi medence. Egyik oldalán egy grillsütő   van régóta, ott sültek a rablóhúsok és ott főtt a halászlé.

A kemence a másik oldalán épült. Adta magát, hogy ha lefedjük a medencét akkor fölé a tető, és remek  hely lesz az !

Hogy ez mekkora munka azt én nem  is gondoltam. 

Alá kellett dúcolni .

Sok kalapácsütés volt  mire készen lett.

A Papának komoly segítői voltak:):)

A cserepeket adogattam, de nem lenne jó kőműves inas belőlem állítólag:)

Kész a cserepezés, és szép fehér a kemence.

Így mentek a helyükre a kúpcserepek. Brrrr!

És most néhány kép a kész  "nyári konyhámról".

A mester és műve:)

Ez a hamuzó lyuk ajtaja:)

A Juli csinálta fazekas foglakozáson, egy kis kemence :)

A grillezőt is felújítjuk kicsit.

Igen, sütöttem már benne.

Néha volt lelkiismeret furdalásom, hogy mennyit dolgozik vele a János. De mindig is barkácsolós volt, és nagyon élvezte csinálni. Most mindketten örülünk neki, ha ülünk a konyha asztalnál én egyszerűen rálátok, Ő pedig a nyitott konyhaajtó üvegében látja:) 

Nagyon jó a kemence, kevés fával felmelegszik, még pár sütés és kitanuljuk egymást.  Holnapután megejtjük a szomszédokkal az avató ünnepséget is.

Gondolkodunk még milyen asztal és pad kerüljön bele, szóba jött a raklapból készült is, bár az elég nehezen mozdítható - még nem dőlt el a dolog.

Minden használt, bontott anyag amiből készült, a tégla a cserép a fa.  Egy régi hajósi ház kelt új életre at udvarunkban :)

2014. augusztus 20.

Ilyen klassz ünnepséget csináltunk, mint a fenti kép.  Mert ugye, milyen szép?

19-én ebéd után elcuccoltunk a Tájházba mindent a kenyér sütéshez.  4 fehér ládába kimértem egyformán 10 - 10 kiló liszteket.  7,5 kg király búzalisztet, 2 kg gyermelyi BL 55-öt, és fél kiló tk rozslisztet.

Kovászt készítettem. A lisztet felhalmoztam a láda egyik felébe, a másikba a maradék kevés liszthez adtam otthonról hozott kovászt, élesztőt, krumplit, vizet. Összekevertem, letakartam.  Másnap reggelig dolgozhatott.

Szerdán korán reggel, 6 órakor mentünk. János fűteni a kemencét, én dagasztani.  A Sándoriné Erzsi fürgébb volt, már várt bennünket:)
Volt egy ajánlat, hogy dagasszunk géppel.......hajlottam is rá meg nem is, végül két adag tésztát géppel dagasztottunk, a másik kettőt kézzel.
A tíz kiló liszthez a kovászban lévőn kívül még 4 liter  víz kellett, meg só.
Dagasztás, kelesztés, szakajtás, kelesztés, sütés.
Volt hogy ketten, volt  hogy négyen is dagasztottunk egyszerre.
Naná, hogy a gyerekek is jöttek!  Püfölték, nyomták a tésztát vadul:)  Volt aki lemosta, volt aki lenyalta a kezéről a ráragadt tésztát:)

Az első dagasztásból reggeli is készült, négy kis lángos és sütöttünk hozzá kolbit.

Ebéd is volt, halászlé, ahogy itt főzik bajai módra tésztával.  Nekünk jöttek a  gyerekeink, János szülei, keresztlányunk a gyerekekkel, éhen mégse hagyjuk őket, de jutott a segítőknek is.

Délután 3 -ra megsült az összes kenyér.

A templomunkat 25 évvel ezelőtt  építették, ünnepi szentmise volt délután. Onnan is mindenki átjött a Tájházhoz, Szauter Róbert  tisztelendő atya áldást mondott a kenyerekre, megszentelte őket.

Horváth Roland polgármester úr megvágta egyiket, majd  elkezdtük felszeletelni. 

A meghívón úgy volt, hogy hozzon mindenki a kenyérhez valamit. Az egyesület, akié a Tájház, vágott a tél végén disznót, volt még fagyasztóban hurka kolbász. Lovasnapon maradt káposzta, szintén fagyasztóban, mind kivettük, megsütöttük, megmelegítettük.

Bekő Csabáék főztek 80 adag babgulyást.

Eszter lányunk két Somlói revolució Ország tortát sütött.

Éhen nem maradt senki.  Telt ház volt, nagyon sokan jöttek.

Estére zene is került, jó kis nosztalgia bállal ért véget a nap.

Mondjuk csütörtökön elég álmos képet mutatott a falu, kérjük is, hogy jövőre pénteken vagy szombaton legyen augusztus 20:)

A vacsoráról és a mulatságról nem készült kép.

Ahogy írtam , többen  hozzájárultunk az ünnephez. Mi a kenyérrel.  Délelőtt megkérdezte tőlem egyik segítőm, hogy megéri ez nekem ?

Meglepődtem a kérdésen.  És igen, megéri.  Amikor az atya megáldja a kenyeret, amit sütöttünk, sütöttem, amikor a keresztanyám, a  Vera néni, aki ott volt nekem mondja, hogy köszönöm, finom volt.   Hogy a fiatalságuk  jutott eszükbe. 

De amikor 10 perc után benézünk a kemencébe, és látjuk mit fogunk kiszedni majd belőle....az érzés az csodálatos!

Mert igen, vannak gáncsoskodók. Rosszindulat mindenhol van.  De én, mi , a magunk örömére sütünk. 

Illetve nem is. Sokak örömére.

Így utazunk mi

Nem, nem veszekedve.   Békésen indulunk. Összecsomagol mindenki  magának,  János bepakol az autóba, mert csak ő tud, úticél ismert, útirány úgyszintén. Többnyire.

Gps nem kell, minek, folyton női hangon beszél és folyton azt mondogatja: Gyorsan megy ! Gyorsan megy !
A nőknek különben is rossz a tájékozódási képessége, nehogymá egy nőre hagyatkozzunk!  Nézzed a térképet, kedves feleségem, azt  egész jól csinálod:):)

Radar előre jelző régóta van, némileg kordában tartja a száguldozós vágyait.

Most megtört a jég, néhány külföldre menés után, amikor bizony jó lett volna, vett egy  navigációs szerkentyűt.

A kép csak illusztráció, nem ilyen a fent nevezett .

Reggel induláskor bekapcsolta, nem mintha ne találnánk oda a Csörsz utcába 10 év után, csak gyakorlásképp.

Elsőre nem csinált semmit, aztán újra indítgatva megtalált bennünket a műhold, meg a gépet is, így vezérelve folytattuk az utat.

Forduljunk (fel) erre, arra, de a legtöbbször csak az a mondat hallatszott, hogy Ön átlépte a megengedett sebességhatárt. Persze nem kell nagyon túllépni, hogy ezt mondja. Meg hajnali 4-kor minden normális ember alszik szombaton.

De úgy elképzeltem.

Tegyük fel, ül a nő, figyel. Mit csinál ez az autó?  Gyorsan megy, gyorsan megy, gyorsan megy! 

A 324. figyelmeztetéskor elkezd ideges lenni!

Az 522. után tövig rágja a körmét.  Még tíz túllépés és sikoltozik. A 600. rászólás után kinyúl és egy palacsinta sütővel fejbe csapja a sofőrt:)

Én biztos így csinálnám:)

Aztán újfent bebizonyosodott: van egy parkoló amiben két autó van csak . Egy hely van közöttük, amúgy a parkoló üres. 

Hol parkolunk le?  Hát a kettő között.  Az egész üres parkoló nem számít. 

És igen, könnyen mondok ilyeneket , nem én vezetek. Én csak itthon, egy  elég kis körben megyek autóval. De a  parkolóban  a nagy üres helyekre állnék:)

Két keréken

Mindenféle kifogásom volt, meleg van, köhögök, taknyos vagyok, fölégek.......mind igaz is.
Az égés legkevésbé:)
Nem megyek annyit, mint a múltkor, ( az 36 km volt) és kizárólag sík terepen.  Mondtam max. 20 km.
Térkép elő, ez jó lesz kedves feleségem, mondotta, elmegyünk Hercegszántóra és onnan bicajozunk a gemenci erdőben.
Kóbász, kenyér, hagyma a tarisznyába, mellé több flaska víz, mint muníció.
Bringák be az autóba, hajrá!

Hercegszántón a templom melletti parkolóba álltunk meg, egyik oldalon kocsma, másikon büfé, mindenhol kint ültek sokan az utcán. Szerintem símán holdkórosnak néztek, két idióta aki ahelyett hogy otthon lógatná a lábát, elmegy biciklizni!!

Előítéleteket leküzdve, elindultunk.
Budzsákon balra fordultunk, be az erdőbe.

A Duna - Dráva Nemzeti Park területe ez, és a Gemenci Erdőgazdaságé.  Itt minálunk is a Gemenc van.

Sok vizes élőhellyel találkoztunk, láttunk halakat, a kishalak rajban úsztak, mikor jött a nagy, a ragadozó, mint a tüzijáték úgy rebbentek szét.  Sok kishalat és sok nagy halat láttunk. Egészen fent a víz fölső rétegében úszkáltak.
Láttunk bakcsót, gyönyörű kék jégmadarat,hattyúkat családostul,  láttunk gabonában szökdécselő  őzet, szitakötőket, virágokat. Szúnyog is volt, de felejthető mennyiségben.

Karapancsán bementünk az erdészet kastélyába, gyönyörűen felújították, szép parkot csináltak, érdemes megnézni.

Aztán a Duna töltésen karikáztunk tovább, most készül a műút rajta, volt ahol már kész volt, volt ahol csak a beton, és volt ahol az se, ott lementünk róla és a fák alatti úton mentünk, míg vissza nem lehetett menni a töltésre.

Már csak pár km volt hátra, mikor a János biciklijének a hátsó kereke pssssz....... leengedett.
Otthagyott az útszélen, és az én bicajommal elment az autóért és értem jött :)

Itthon gyorsan sütöttem rántott húst, krumplival, salátával . Utóételnek kis jégkrém volt, mivel sem a nátha sem a köhögés nem maradt ott az erdőben, hátha sikerül megfagyasztani őket :)

És akkor jöjjenek a képek, amiket fordított sorrendbe rakott ide a számítógép, de sebaj:

Pipacsok a töltés szélén.

A Duna töltésén épül az út.

Itt én győztem :)

Hóduna, ha visszanézünk.

A nagy kastély Karapancsán.

Ezek cseléd lakások voltak, most apartmanok. Jó szívvel ajánlom.

Dobóháló.

Gyönyörűséges sokác népviselet.

Szőttesek.

Női ingek.

Vetett ágy. 

Úszó malom.

Szabályozás előtt ilyen volt .

A bejáratnál. Mi minden táblát elolvasunk.

Vízi út.

Hattyú szülők 6 fiókával.

Út közben.

Elhagyott csónak.

Ott a hal!

Vár ránk az út!

Itt kezdtük:)

Sajtfelfújt újra

Egy  RECEPTET már írtam korábban. Ez könnyebb, gondolom kevesebb a kalória értéke is, gyorsan elkészül, különleges, finom.

Hozzávalók:   4 tojás
                     3 dl tejföl
                     5 dkg vaj
                     2 dkg liszt
                     10 dkg sajt
                     csipet só

A tejfölt egy tálba tesszük. A tojások sárgájával, az olvasztott vajjal, a liszttel, sóval, felel reszelt sajttal elkeverjük.
Felverjük kemény habnak a tojások fehérjét.
Beleforgatjuk a sajtos masszába.
Kivajazott formákban, püspökkenyér, szuflé vagy kinek mi van, előmelegített sütőben vízfürdőben sütjük 45-50 percig.
Tálalhatjuk a formában is de kiborítva, sajttal megszórva is.  Párolt zöldborsóval, borsófőzelékkel a legszebb.
A sózással vigyázni kell, ha a sajt is sós, könnyű elsózni.

Vallomás

Kövezzetek meg, de én nem szeretem az anyák napját. Határozottan ellenérzések  vannak bennem iránta.

Még óvodában csak csak, aztán az iskolában elhúzták a műsort, a gyereke feszengtek, aki érzelmileg nem bírta a terhet, sírva fakadt, a nagyobbak   meg félvállról  vették- alig vártam, hogy vége legyen.

Mi jóban vagyunk a gyerekeinkkel, megbeszéljük ügyes-bajos dolgainkat, figyelünk egymásra.

Ma például hazajönnek. Nem az anyák napja miatt, hanem csak úgy, mert hosszú a hétvége. Meg  mert akarnak hazajönni.

Azt olvastam valahol, hogy a gyerekeket el kell engedni magunktól ahhoz, hogy visszajöjjenek.

Van egy írás, amit nagyon szeretek, megmutatom:

ERMA BOMBECK:   Ez a dolgod

Hányszor vágták ezt a fejedhez a kölykeid : - Anya , te nem szeretsz !

Egyszer majd, ha a gyerekeimnek benő annyira a fejük lágya, hogy felfogják mitől ketyeg egy anya,  elmondom nekik:

Merő szeretetből szekáltalak, hogy hová mégy, és hányra jössz.

Merő szeretetből hagytam, hogy rájöjj: a barátod egy szemét alak.

Merő szeretetből álltam mögötted két  óra hosszat, míg kitakarítottad a szobádat, ami nekem tizenöt percbe telt volna.

Merő szeretetből hagytam elmenni a fülem mellett, amit a többi anya mondott vagy csinált.

Merő szeretetből hagytam, hogy botladozz, hogy megüsd magad.

Merő szeretetből fogadtalak el olyannak, amilyen vagy, ahelyett, amilyennek én szerettelek volna.

És merő szeretetből mondtam nemet, mégha útáltál is érte.

Némelyik anya nem tudja , mikor végezte el a dolgát. Szerintük minél tovább lézeng körülöttük a gyerek, annál jobb szülők ők.

Az én szememben a gyerek – papírsárkány. Éveket töltünk el azzal, hogy rábírjuk őket, szálljanak már fel. Szaladunk velük, , míg ki nem fogyunk a szuszból…..lezuhannak…..kötözünk rájuk még egy pár papírcsíkocskát.  Foldozgatunk, vígasztalgatunk, igazgatunk, tanítgatunk….

És amikor végre felkapja őket a szél, akkor hosszabb madzag kell, és mi utána engedünk. Amennyit tekerintünk a gombolyagról, annál magasabbra száll a sárkány.  Hamarosan elpattan a madzag, amely összeköt bennünket, és ő ott lebeg – szabadon, egyedül.

És mi  csak akkor tudjuk meg, hogy elvégeztük, ami a dolgunk.

Ha gondoljátok, anyák napjára. Vagy csak úgy. Mert szép.