2011. március 31., csütörtök

Születésnap

Nem nálunk, a szomszédban.  Csak én vállaltam a sütést.
Mivel őszibarackosuk is van a Gyuláéknak, gondoltam stílusosan sütök neki ajándékba Őszibarack süteményt. Kerestem receptet, aztán tegnap megsült a világ legrandább barackja.  Ahogy nőtt repedezett lett a teteje, nagyon csúnya. Ajándéknak semmiképpen nem jó, itthon este sötétben majd elmajszoljuk.

Hogy valami különleges legyen eszembe jutott  Morzsóka gyönyörű zebratortája.

Csak nyers állapotában fényképeztem,  mikor kisült átvittem, rejtegesse az Éva:)
Szép körkörös csíkok vannak benne. Persze le kellett volna vágni a fölösleges tésztát, mert a melegre egyből lehajlott, azt meg visszahajlítani már nem lehetett.

Mivel most van szezonja, és nagyon szereti a csapat, természetesen  Medvehagymás táska  is kell.
Egy adag leveles tésztából annyi lesz, hogy kóstolónak jut egy - egy mindenkinek.

Leszünk tizenvalahányan, aztán az ünnepelt nem igazán szereti a "mirigyes " azaz túrós, tejes dolgokat, annál inkább a mákosat, és ez teljesen meglepetés lesz,  csináltam  Mákosguba tortát  vanília krémmel.


Pie formában sütöttem, remélem azért lehet majd szeletelni.

És mivel a szomszéd nagy rajongója a kenyereimnek,  természetesen én sütöttem a vacsorához való kenyeret is.  Rendes fehér kenyér, ahogy utoljára is sütöttem. Nem Pataki tálban sült, hanem egy olasz kerámia edényben, amit nem kell áztatni és csak porosodik a szekrény tetején.
Mit mondjak ? Gyönyörű lett !

A vacsora májgombóc leves lesz,  a második fogás  pedig malacsült.

Biztosan emlegetni fogjuk a Gyula anyukáját, a Gizi mamát, aki  most a télen  hunyt el.  Március 31-e az már majdnem április elseje, mondta is mindig, hogy a szele azért megcsapott, Gyulá !  Így  á- val, mert a Felvidékről telepítették ide Hajósra.   Ő volt talán a legelső, aki sváb fiúval házasodott. Ez nagy dolog volt akkortájt.
Az apósa, a Feri bácsi, aki a faluban az idősebbeknek még mindig a TANÍTÓ ÚR , Szabadka mellől menekült gyerekként a családjával.


Azt is elmeséli mindig a Gyula, hogy született.  Nem mutatott sok életjelet, ezért már "félrerakták".  Akkoriban  otthon születtek a gyerekek, Mídi néni , a bába úgy ítélte meg, fontosabb az anyát ellátnia.
Aztán megérkezett az apja, és csak megnézte a gyereket, bár mondták neki, hogy nem él. És észrevette, hogy lüktet egy ér a gyerek nyakán.
Hát így lettünk szomszédok.

Ma pedig ünneplünk.

11 megjegyzés:

  1. Gyulának boldog születésnapot, Neked meg "egy (pár) jó szót"! Mulassatok jól!:-)

    VálaszTörlés
  2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  3. a mákos guba torta igen jól néz ki...
    (az előző komment is én voltam, és u.ezt írtam))) )

    VálaszTörlés
  4. Ez tetszett! (A sztori és az ételek is!:) )
    És Isten éltesse Gyulát, aki ezek szerint épp olyan gyökerekkel rendelkezik, mint én (Felvidék és Bácska. :) )

    VálaszTörlés
  5. Szerintem a guba volt a legjobb, az ünnepeltnek is ízlett !

    VálaszTörlés
  6. Nagyon ötletes minden. Isten éltesse az ünnepelte!!!
    Nagyon szép és kedves a történet,nekem Sütő András könyve jut eszembe, a Gyermekkorom tükörcserepei, amikor elmeséli, hogy Ő is így született....

    VálaszTörlés
  7. Isten éltesse Gyulát, és téged is, hogy még sok ilyen szép történettel és étellel örvendeztess minket.

    VálaszTörlés
  8. Micsoda történet! :) Milyen apró dolgok kellenek magához az élethez...egy véletlenül észrevett lüktető ér...

    A menüsor isteni, biztosan elégedett volt az ünnepelt. Így ismeretlenül is sok boldogságot kívánok neki! :)

    VálaszTörlés