2013. február 19., kedd

Nápolyi




Ha a  gyerekkori süteményekre gondolok, akkor ez elsőre ugrik be.  Igazából nincs vele sok munka, csak sok idő kell hozzá.  
Judit lányom Marlenkát enne, így kezdtem keresgélni a recepteket és a karamell krémet.  És így találtam meg   

Kérdeztem én a Mamát, de mindig hárított, hogy óóóó, azt nagyon sokáig kell főzögetni!  Való igaz, eltelt 3 óra hossza mire ilyen lett, mint látjátok.
Dehát az első kettőben gyakorlatilag semmit nem kell vele tenni, néha megkotorászni, aztán kell sűrű keverni, mikor már poszogva fől, mint egy szilvalekvár.



Mivel nagy méretű volt az ostyalap, így két liter tejet és egy kiló kristálycukrot főztem, sürítettem karamellé.

Mikor elkezd kilátszani kavaráskor az edény alja, akkor jó. Tettem bele kb. 20 dkg darált diót, és még melegen a lapok közé töltöttem.


A diótól anyám sokszor rosszul lett, nem bírta az epéje, de nagyon szerette a diót, és sokszor kockáztatott. Vesztére.

A nagyobb mintájú oldalra annyi krémet kentem, hogy a rácsok teli legyenek.


És ilyen felszeletelve.
Nem egy fogyókúrás az tény. De muszáj volt kipróbálnom.
Délután viszek a nővéremnek belőle.

2 megjegyzés:

  1. nem ér, hogy ilyen finomságokat csinálsz, ilyen távolságból!!!!!

    VálaszTörlés
  2. Ősi recept, pontosan így, ahogy le van írva!
    A világon a legfinomabb, és legédesebb!! süti.
    Köszi, hogy feltetted.

    VálaszTörlés