2014. augusztus 20.

Ilyen klassz ünnepséget csináltunk, mint a fenti kép.  Mert ugye, milyen szép?

19-én ebéd után elcuccoltunk a Tájházba mindent a kenyér sütéshez.  4 fehér ládába kimértem egyformán 10 - 10 kiló liszteket.  7,5 kg király búzalisztet, 2 kg gyermelyi BL 55-öt, és fél kiló tk rozslisztet.

Kovászt készítettem. A lisztet felhalmoztam a láda egyik felébe, a másikba a maradék kevés liszthez adtam otthonról hozott kovászt, élesztőt, krumplit, vizet. Összekevertem, letakartam.  Másnap reggelig dolgozhatott.

Szerdán korán reggel, 6 órakor mentünk. János fűteni a kemencét, én dagasztani.  A Sándoriné Erzsi fürgébb volt, már várt bennünket:)
Volt egy ajánlat, hogy dagasszunk géppel.......hajlottam is rá meg nem is, végül két adag tésztát géppel dagasztottunk, a másik kettőt kézzel.
A tíz kiló liszthez a kovászban lévőn kívül még 4 liter  víz kellett, meg só.
Dagasztás, kelesztés, szakajtás, kelesztés, sütés.
Volt hogy ketten, volt  hogy négyen is dagasztottunk egyszerre.
Naná, hogy a gyerekek is jöttek!  Püfölték, nyomták a tésztát vadul:)  Volt aki lemosta, volt aki lenyalta a kezéről a ráragadt tésztát:)

Az első dagasztásból reggeli is készült, négy kis lángos és sütöttünk hozzá kolbit.

Ebéd is volt, halászlé, ahogy itt főzik bajai módra tésztával.  Nekünk jöttek a  gyerekeink, János szülei, keresztlányunk a gyerekekkel, éhen mégse hagyjuk őket, de jutott a segítőknek is.

Délután 3 -ra megsült az összes kenyér.

A templomunkat 25 évvel ezelőtt  építették, ünnepi szentmise volt délután. Onnan is mindenki átjött a Tájházhoz, Szauter Róbert  tisztelendő atya áldást mondott a kenyerekre, megszentelte őket.

Horváth Roland polgármester úr megvágta egyiket, majd  elkezdtük felszeletelni. 

A meghívón úgy volt, hogy hozzon mindenki a kenyérhez valamit. Az egyesület, akié a Tájház, vágott a tél végén disznót, volt még fagyasztóban hurka kolbász. Lovasnapon maradt káposzta, szintén fagyasztóban, mind kivettük, megsütöttük, megmelegítettük.

Bekő Csabáék főztek 80 adag babgulyást.

Eszter lányunk két Somlói revolució Ország tortát sütött.

Éhen nem maradt senki.  Telt ház volt, nagyon sokan jöttek.

Estére zene is került, jó kis nosztalgia bállal ért véget a nap.

Mondjuk csütörtökön elég álmos képet mutatott a falu, kérjük is, hogy jövőre pénteken vagy szombaton legyen augusztus 20:)

A vacsoráról és a mulatságról nem készült kép.

Ahogy írtam , többen  hozzájárultunk az ünnephez. Mi a kenyérrel.  Délelőtt megkérdezte tőlem egyik segítőm, hogy megéri ez nekem ?

Meglepődtem a kérdésen.  És igen, megéri.  Amikor az atya megáldja a kenyeret, amit sütöttünk, sütöttem, amikor a keresztanyám, a  Vera néni, aki ott volt nekem mondja, hogy köszönöm, finom volt.   Hogy a fiatalságuk  jutott eszükbe. 

De amikor 10 perc után benézünk a kemencébe, és látjuk mit fogunk kiszedni majd belőle....az érzés az csodálatos!

Mert igen, vannak gáncsoskodók. Rosszindulat mindenhol van.  De én, mi , a magunk örömére sütünk. 

Illetve nem is. Sokak örömére.

Így utazunk mi

Nem, nem veszekedve.   Békésen indulunk. Összecsomagol mindenki  magának,  János bepakol az autóba, mert csak ő tud, úticél ismert, útirány úgyszintén. Többnyire.

Gps nem kell, minek, folyton női hangon beszél és folyton azt mondogatja: Gyorsan megy ! Gyorsan megy !
A nőknek különben is rossz a tájékozódási képessége, nehogymá egy nőre hagyatkozzunk!  Nézzed a térképet, kedves feleségem, azt  egész jól csinálod:):)

Radar előre jelző régóta van, némileg kordában tartja a száguldozós vágyait.

Most megtört a jég, néhány külföldre menés után, amikor bizony jó lett volna, vett egy  navigációs szerkentyűt.

A kép csak illusztráció, nem ilyen a fent nevezett .

Reggel induláskor bekapcsolta, nem mintha ne találnánk oda a Csörsz utcába 10 év után, csak gyakorlásképp.

Elsőre nem csinált semmit, aztán újra indítgatva megtalált bennünket a műhold, meg a gépet is, így vezérelve folytattuk az utat.

Forduljunk (fel) erre, arra, de a legtöbbször csak az a mondat hallatszott, hogy Ön átlépte a megengedett sebességhatárt. Persze nem kell nagyon túllépni, hogy ezt mondja. Meg hajnali 4-kor minden normális ember alszik szombaton.

De úgy elképzeltem.

Tegyük fel, ül a nő, figyel. Mit csinál ez az autó?  Gyorsan megy, gyorsan megy, gyorsan megy! 

A 324. figyelmeztetéskor elkezd ideges lenni!

Az 522. után tövig rágja a körmét.  Még tíz túllépés és sikoltozik. A 600. rászólás után kinyúl és egy palacsinta sütővel fejbe csapja a sofőrt:)

Én biztos így csinálnám:)

Aztán újfent bebizonyosodott: van egy parkoló amiben két autó van csak . Egy hely van közöttük, amúgy a parkoló üres. 

Hol parkolunk le?  Hát a kettő között.  Az egész üres parkoló nem számít. 

És igen, könnyen mondok ilyeneket , nem én vezetek. Én csak itthon, egy  elég kis körben megyek autóval. De a  parkolóban  a nagy üres helyekre állnék:)

Két keréken

Mindenféle kifogásom volt, meleg van, köhögök, taknyos vagyok, fölégek.......mind igaz is.
Az égés legkevésbé:)
Nem megyek annyit, mint a múltkor, ( az 36 km volt) és kizárólag sík terepen.  Mondtam max. 20 km.
Térkép elő, ez jó lesz kedves feleségem, mondotta, elmegyünk Hercegszántóra és onnan bicajozunk a gemenci erdőben.
Kóbász, kenyér, hagyma a tarisznyába, mellé több flaska víz, mint muníció.
Bringák be az autóba, hajrá!

Hercegszántón a templom melletti parkolóba álltunk meg, egyik oldalon kocsma, másikon büfé, mindenhol kint ültek sokan az utcán. Szerintem símán holdkórosnak néztek, két idióta aki ahelyett hogy otthon lógatná a lábát, elmegy biciklizni!!

Előítéleteket leküzdve, elindultunk.
Budzsákon balra fordultunk, be az erdőbe.

A Duna - Dráva Nemzeti Park területe ez, és a Gemenci Erdőgazdaságé.  Itt minálunk is a Gemenc van.

Sok vizes élőhellyel találkoztunk, láttunk halakat, a kishalak rajban úsztak, mikor jött a nagy, a ragadozó, mint a tüzijáték úgy rebbentek szét.  Sok kishalat és sok nagy halat láttunk. Egészen fent a víz fölső rétegében úszkáltak.
Láttunk bakcsót, gyönyörű kék jégmadarat,hattyúkat családostul,  láttunk gabonában szökdécselő  őzet, szitakötőket, virágokat. Szúnyog is volt, de felejthető mennyiségben.

Karapancsán bementünk az erdészet kastélyába, gyönyörűen felújították, szép parkot csináltak, érdemes megnézni.

Aztán a Duna töltésen karikáztunk tovább, most készül a műút rajta, volt ahol már kész volt, volt ahol csak a beton, és volt ahol az se, ott lementünk róla és a fák alatti úton mentünk, míg vissza nem lehetett menni a töltésre.

Már csak pár km volt hátra, mikor a János biciklijének a hátsó kereke pssssz....... leengedett.
Otthagyott az útszélen, és az én bicajommal elment az autóért és értem jött :)

Itthon gyorsan sütöttem rántott húst, krumplival, salátával . Utóételnek kis jégkrém volt, mivel sem a nátha sem a köhögés nem maradt ott az erdőben, hátha sikerül megfagyasztani őket :)

És akkor jöjjenek a képek, amiket fordított sorrendbe rakott ide a számítógép, de sebaj:

Pipacsok a töltés szélén.

A Duna töltésén épül az út.

Itt én győztem :)

Hóduna, ha visszanézünk.

A nagy kastély Karapancsán.

Ezek cseléd lakások voltak, most apartmanok. Jó szívvel ajánlom.

Dobóháló.

Gyönyörűséges sokác népviselet.

Szőttesek.

Női ingek.

Vetett ágy. 

Úszó malom.

Szabályozás előtt ilyen volt .

A bejáratnál. Mi minden táblát elolvasunk.

Vízi út.

Hattyú szülők 6 fiókával.

Út közben.

Elhagyott csónak.

Ott a hal!

Vár ránk az út!

Itt kezdtük:)

Sajtfelfújt újra

Egy  RECEPTET már írtam korábban. Ez könnyebb, gondolom kevesebb a kalória értéke is, gyorsan elkészül, különleges, finom.

Hozzávalók:   4 tojás
                     3 dl tejföl
                     5 dkg vaj
                     2 dkg liszt
                     10 dkg sajt
                     csipet só

A tejfölt egy tálba tesszük. A tojások sárgájával, az olvasztott vajjal, a liszttel, sóval, felel reszelt sajttal elkeverjük.
Felverjük kemény habnak a tojások fehérjét.
Beleforgatjuk a sajtos masszába.
Kivajazott formákban, püspökkenyér, szuflé vagy kinek mi van, előmelegített sütőben vízfürdőben sütjük 45-50 percig.
Tálalhatjuk a formában is de kiborítva, sajttal megszórva is.  Párolt zöldborsóval, borsófőzelékkel a legszebb.
A sózással vigyázni kell, ha a sajt is sós, könnyű elsózni.

Vallomás

Kövezzetek meg, de én nem szeretem az anyák napját. Határozottan ellenérzések  vannak bennem iránta.

Még óvodában csak csak, aztán az iskolában elhúzták a műsort, a gyereke feszengtek, aki érzelmileg nem bírta a terhet, sírva fakadt, a nagyobbak   meg félvállról  vették- alig vártam, hogy vége legyen.

Mi jóban vagyunk a gyerekeinkkel, megbeszéljük ügyes-bajos dolgainkat, figyelünk egymásra.

Ma például hazajönnek. Nem az anyák napja miatt, hanem csak úgy, mert hosszú a hétvége. Meg  mert akarnak hazajönni.

Azt olvastam valahol, hogy a gyerekeket el kell engedni magunktól ahhoz, hogy visszajöjjenek.

Van egy írás, amit nagyon szeretek, megmutatom:

ERMA BOMBECK:   Ez a dolgod

Hányszor vágták ezt a fejedhez a kölykeid : - Anya , te nem szeretsz !

Egyszer majd, ha a gyerekeimnek benő annyira a fejük lágya, hogy felfogják mitől ketyeg egy anya,  elmondom nekik:

Merő szeretetből szekáltalak, hogy hová mégy, és hányra jössz.

Merő szeretetből hagytam, hogy rájöjj: a barátod egy szemét alak.

Merő szeretetből álltam mögötted két  óra hosszat, míg kitakarítottad a szobádat, ami nekem tizenöt percbe telt volna.

Merő szeretetből hagytam elmenni a fülem mellett, amit a többi anya mondott vagy csinált.

Merő szeretetből hagytam, hogy botladozz, hogy megüsd magad.

Merő szeretetből fogadtalak el olyannak, amilyen vagy, ahelyett, amilyennek én szerettelek volna.

És merő szeretetből mondtam nemet, mégha útáltál is érte.

Némelyik anya nem tudja , mikor végezte el a dolgát. Szerintük minél tovább lézeng körülöttük a gyerek, annál jobb szülők ők.

Az én szememben a gyerek – papírsárkány. Éveket töltünk el azzal, hogy rábírjuk őket, szálljanak már fel. Szaladunk velük, , míg ki nem fogyunk a szuszból…..lezuhannak…..kötözünk rájuk még egy pár papírcsíkocskát.  Foldozgatunk, vígasztalgatunk, igazgatunk, tanítgatunk….

És amikor végre felkapja őket a szél, akkor hosszabb madzag kell, és mi utána engedünk. Amennyit tekerintünk a gombolyagról, annál magasabbra száll a sárkány.  Hamarosan elpattan a madzag, amely összeköt bennünket, és ő ott lebeg – szabadon, egyedül.

És mi  csak akkor tudjuk meg, hogy elvégeztük, ami a dolgunk.

Ha gondoljátok, anyák napjára. Vagy csak úgy. Mert szép.

A puding próbája.....

A hétvégén nagy buli lesz a  faluban, Lovasnap nyolcadszor.  Híre van, mindig jól sikerül, szívesen jönnek a lovasok is meg a kirakodósok is, bár idén műanyag puskásokat köszönjük nem kérünk.

Viszont nyert a  falu rá pénzt, Brüsszelből, angol nyelvű pályázattal, egyszerű elszámolással.

Jönnek több százan vendégek, Erdélyből, Vajdaságból, Szlovákiából, sőt  Hollandiából is.  Az egyik holland vendég nem eszik húst.  

Megkérdezte a szervezők egyike, hogy esetleg főznék-e neki valamit ????

Ma azt a receptet itthon is kipróbáltam.

RAVIOLI SALÁTA SÁRGARÉPÁVAL ÉS ZÖLDFŰSZERES TEJSZÍNNEL

Ha készen vásárolt tésztából készül akkor biztosan mondhatom, hogy pikk pakk készen van, viszont a frissen gyúrt az frissen gyúrt. 

A raviolit Vegasztrománia  blogjából készítettem.

2 tojással 20 dkg lisztből, kevés olíva olajjal tésztát gyúrtam.  Géppel elnyújtottam hosszú csíkokra.

A töltelékhez ricotta kellett volna, viszont csak rendes tehéntúró volt, hát azt vettem. 25 dkg túrót tálba tettem.

2 nagy marék spenótot megmostam, összevágtam.  Serpenyőben olajon megfuttattam 2 gerezd összevágott fokhagymát, rádobtam a spenótot és addig pároltam, míg összeesett. 

Levétől elválasztva a túróhoz tettem, sóztam borsoztam és citromhéjat  reszeltem rá. Aszalt paradicsomom olajban eltett volt, gondoltam a síma helyett jó lesz az is, és mennyire jól gondoltam!

Összekevertem, és félretettem.

Nekem a tésztagépen a 7-es fokozat a legvékonyabb, 6-osig nyújtottam a tésztát.  Lett négy hosszú csík. Ezzel a  szerkentyűvel , az aljával kivágtam a köröket.

Rátettem, a szélét körben ecsettel megvizeztem . Közepébe ment egy kis kanálnyi a töltelékből, majd jól összeszorítottam.

Ugye szépek? Saját tyúkok tojásából, gyönyörű sárgák:)

A leeső darabokból csipetke lett, majd valami bablevesbe végzik a sorsukat.

A ravioli tulajdonképpen kész. Ha nem főzzük meg, lehet fagyasztani is.

De most saláta készül belőle.

Egy serpenyőben olajon 4-5 újhagymát felszeletelve megpárolunk, és rádobunk 2 karikára vágott sárgarépát. Van olyan eszköz, amivel szépen lehet hosszanti csíkokat csinálni, én késsel próbáltam, elhagyható.

Pár percig együtt pirítjuk, akkor húslevessel felöntjük, csak annyival, hogy 5 perc alatt roppanósra párolódjon a répa. 

ÖNTET IS KELL:  fél dl joghurt, fél dl tejszín, kis citromlé összekeverve.  Kis őrölt bors, kiskanál mustár, petrezselyem zöldje, kapor, turbolya apróra vágva. 

A kifőzött tésztát, öntetet, sárgarépát összekeverjük, salátalevélen tálaljuk. Tetejére negyedbe vágott főtt tojást teszünk.

Annyira finom!  Jánosnak - nem maradt tátva a szája, mert épp teli volt -  de a szemei fennakadtak, 

és nagyon sőt ! NAGYON megdícsérte!

 Előre dolgozok majd, elkészül a ravioli ma, megy a fagyóba, a répát és az öntete pénteken délután megcsinálom, hűtőbe teszem. Szombaton csak a tésztát kell kifőzni és összekavarni.

Biztos vagyok benne, hogy a holland vendégnek ízleni fog.  Szép is, finom is, laktató is. 

A munkát meg ütemezni kell:)

Próbáljátok ki!

A saláta receptje a Saláták nagykönyve című, valóban nagy könyvemből van.

Csokoládés croissan

Croissan recept  van már a blogon. Ezt az Édes élet c. újságban találtam, olyan szép és csábító volt, nem hagyott békén, hogy próbáljam ki:)

Így szól a recept :

Hozzávalók 16 darabhoz: 500 g fehér kenyérliszt

1 csomag szárított élesztő

30 g tejpor

45 g cukor

1 csipet só

300 ml víz

280 g vaj

100 g étcsokoládé

1 db tojás megkenni

A lisztet tálba szitáljuk, és  hozzáadjuk az élesztőt. A cukrot, a sót, a tejport  100 ml vízben feloldjuk, majd hozzáöntjük a többi vizet is. 

A száraz és a vizes hozzávalókat összegyúrjuk, dagasztjuk és 45 percig meleg helyen kelesztjük. Utána a hűtőbe tesszük 6-8 órára.

Vegyük ki a hűtőből, gyúrjuk át, formázzuk gombóccá.

Vágjuk be kereszt alakban a tetejét, nyújtsuk ki laposra. Tegyük a közepére a vajat és hajtsuk rá a tésztát minden oldalról.

Nyújtsuk téglalap alakúra és hajtogassuk. 

Gondolatban három részre osztjuk a tésztát, egyharmadot behajtunk, a másik harmadot meg a tetejére. 

Végezzük el ezt még kétszer.

Felezzük el a tésztát és nyújtsuk mindkét darabot körré. Nyolc részre vágjuk. a széles felére teszünk egy-egy darab étcsokoládét.

Feltekerjük , tepsire rakjuk. Tojással megkenjük, és 230 fokos sütőben 15 perc alatt megsütjük.

Hát nem ez az igazi croissan, hanem a másik.  Ez egy kellemes leveles kifli, de az az íz, ami amott megvan, itt biza hiányzik.  Gondolkodtam, hogy hajtogatások között nem kell pihentetni? Nem volt írva, nem tettem. Aztán a négyszögletű tésztából kört nyújtani..... 

Mindazonáltal ahogy írtam is vacsorára egy klassz kifli, de ha croissanra vágyom megyek a másik recepthez:)