Két keréken

Mára beterveztem egy nagyon nem szeretem dolgot, amit húzok-nyúzok megcsinálni. Tegnap hazafelé fölvetődött a gondolat, hogy menjünk ma el  biciklizni.  Nagyon nem voltam lelkes, nem is adtam egyértelmű választ.
Gondoltam is, hogy menjen egyedül, akkor nem kell hozzám alkalmazkodni tempóban, kilométerben, semmiben.

Aztán csak elmentem.

Innen indultunk, Bajáról a Szentháromság térről.

Átmentünk az újonnan átadott biciklis  hídon. Bajaiak, ugye direkt csinálták ilyen hepe-hupásra?  Mert az nem létezik, hogy egy hét alatt lett ilyen. Vagy ilyen lett.

Sok hajó várakozott a Sugón.

Igen, óvtuk és védtük.

Vár ránk az út.....

Szeremlén kecskékkel is találkoztunk:)

Egyszemélyes komp:)

Itt a kompkikötőnél egy csónak mellett találtunk egy mocsári teknőst.  Hagytuk szépen békességben.

Egy  helyen le lehetett menni a Duna partra.  Buja növényzet volt végig mindenhol, ez pl. farkasalma.

Ezt ha jól tudom bárány pirosítónak hívják, teli volt vele a gát oldala.

Na ilyeneket találtunk.  Aztán jöttek halászok is, biztos ők használják a házikót.

Ez tetszett jobban :)

A Duna.

Csónakok. Jók és rosszak egyaránt voltak.

Magas a vízszint, valószínű eza kiszáradt fatörzs is azért van a vízben.

Útirány és távolság. Ez legalább a fele odaútnál volt.

Ilyen dús és virágokkal teli a töltés oldala.  Épp kaszáltak is pár helyen, micsoda finom lehet az állatoknak a sok gyógynövénnyel és virággal teli széna !

Őt nem ismerem, de sok volt belőle.

Újra lekanyarodtunk a Duna partjára.

Megettük a kis elemózsiát is.

Szemközt Dunaszekcső. Keskeny és gyors sodrású a víz itt.

Katonás rendben a széna.

Dunafalva. 

Nem kamilla, margaréta.

Érsekcsanád, Révcsárda.

Fől a halászlé. Ott frissen, ahogy megrendelik.

Szemben pedig Veránka, az üdülő hely.

Több mint 40 km-t tekertünk, sík terepen, nem volt megerőltető.

Baján szerettünk volna visszafelé halat enni, de minden hely teli volt.  Így Érsekcsanádon próbálkoztunk. Másfél órát legalább vártunk, mire megkaptuk a halászlét, ami jó volt, de nem az ami után másnap is visszamennénk.

Holnap meg bezárok ajtót, ablakot, magam elé teszek egy üveg pálinkát, ahogy a Pali bácsi, nem, nem meginni, csak nézni, és megcsinálom az elmaradt munkát. Tuti.

Kenyér képekben elmesélve.

...értük van a parádé:)

Habzik a kovász, lehet dagasztani.

20 perc alatt a gép ilyenre dagasztja a tésztát. Mikor ilyen szép rakott, akkor jó.

Akkor ilyen buborékok vannak benne. Pukkan, sípol a kezem között.

Megkelt.

Szakajtóban, bölcsőben:)

Tűz, tűz !

Mire az utolsó is bekerül, az elsők kinyílnak.

Félidőben.

És készen:)

Gyertek haza libuskáim:) 

A kemence szájában.

Sorban ropognak:)

Fél kilósak....

...cserepesek....

...lyukacsosak.  Tökéletesek:)

Teljes kiőrlés

Megkértek ismerősök, hogy süssek teljes kiőrlésű lisztből kenyeret.  Mert ennék szívesen a fehéret, de orvosilag javasolt a barna kenyér.

Korábban sütöttem gyakran rozsosat, tönkölyöset, előre elkészített lisztkeverékből is tk finomat.

Most nem kaptam a piacon, így emlékezetből kevertem a liszteket.

1/3 rész teljes őrlésű rozs
1/3 rész tk búzaliszt
1/3 rész finomliszt

Összesen 45 dkg volt.  Tettem hozzá egy negyed friss élesztőt,
                                                         4 evőkanál rozskovászt
                                                         1 dl kefírt
                                                         2 evőkanál olajat
                                                         teáskanál sót
                                                         bő 2 dl vizet

Dagasztógéppel megdagasztattam. A vizet nem egyszerre adtam hozzá, elsőre 2 dl-t, aztán még kb.50 ml ment hozzá.

Kitettem kelesztő tálba. 45 perc múlva már látszott, hogy dolgozik a tészta, akkor meghajtogattam, majd még egy óra alatt szép nagyra megkelt.

Deszkán megformáztam, sütőzacskóba tettem.

A kelesztés felénél bevagdostam és begyújtottam a sütőt.

Mikor szépen megkelt, kb. 1 óra volt, betettem a sütőbe.

50 perc múlva készen volt.

Mivel a kétharmad része teljes őrlésű lisztből van, elég tömény kenyér.  De abban biztos vagyok, hogy 3 nap múlva is puha lesz.  Egyik aki kért, azt mondta, hogy próbálkoztak már más kenyérrel, az olyan franciás nagy lyukacsos volt, és a férje másnap már nem bírta megrágni.

Pénteken a fehér BL 80-as lisztet Király búzalisztre cserélem.  Az eleve olyan, hogy elrepül dagasztás közben,  ezért biztos vagyok benne, hogy jó kenyereket fogok sütni ezzel a módszerrel.

Jóféle kolbival, sajttal, sörrel kiváló vacsora :)

Kenyérben sült sonka

A Húsvétból már csak egy nyúlfarknyi van, azért leírom a mi kenyérben sült sonkánkat, legalább egy év múlva nem kell keresni az újságot hozzá.

Egy kisebb darab sonkát megfőzünk  a sütést megelőző nap, lassan forralva. Amikor  elzárjuk a tüzet, melléteszünk 4-5 tojást és hagyjuk kihűlni a saját főzőlevében.

A tészta hozzávalói: 50 dkg liszt

2 dkg élesztő

csipet só

2-3 evőkanál olaj

1 tojás

langyos víz

Az élesztőt 1 dl picit cukros vízben felfuttatjuk. Minden hozzávalóból egy  könnyű tésztát dagasztunk, kalács állagú legyen. 2-3 dl a víz ami kell, ezt mindenki maga érzi dagasztáskor.

Duplájára kelesztjük.

Deszkán kigyújtjuk, ujjnyi vastagra.  A közepére tesszük a lecsepegtetett főtt sonka darabot.

Mellé, a tetejére, ahol megmarad jobban, a megpucolt, fél tojásokat . 

A szép piros kápia vagy kaliforniai paprikát is oda illesztjük.

Mivel most van a szezonja, így tettem hozzá medvehagymát is. 

A tészta egyik felét ráhajtottam.

Aztán a másikat is. Az alsó tésztát meg lehet vizezni esetleg.

A végeit összecsipegettem.  Ahogy egy calzonét is, egy kis csücsköt lehajtottam, aztán megint, amíg volt tészta és volt csücsök:)

Fél óra kelesztés után került a kemencébe.

Otthon sütőben 180-200 fokon sülhet szép barnára.  

Tormával  igazi ünnepi vacsora vagy reggeli. 

A receptet egy 2012-es Vidék íze újságban találtam, azóta minden évben megsütöm.  A piacra vittem őket, van aki az első óta minden évben ezért várja a húsvétot, hogy biztos megint sütök és megkínálom belőle.

De a legszebb dicséretet a Pali bácsitól kaptam. Tőle szoktuk hozni, kapni reggelire a sült kolbászt. Most én hívtam meg reggelire. 

Komótosan eszeget, hümmög. 

- Ez olyan finom, ez olyan....mint egy bárányfelhő!

Nekem ezt hozta a nyuszi:)

A fotókért köszönet Gyepes Dorkának és Gonda Annának :)