Svédasztal feketemunkával

Teljesen szabályosan, számlával lefedve történt minden, mégis, ha tegnap betévedt volna egy munkaügyi ellenőr a szőlőnkbe, valószínű csúnyán nézett volna. Meg mi is vissza.

Svéd túristák jöttek ugyanis szüretelni.

A hajósi Pincefaluban találkoztak a Jánossal, majd szakszerű idegenvezetés és egy pince meglátogatása után lovaskocsival elbandukoltak a szőlőbe.


Ahogy befordultak a sarkon, az alábbi látvány fogadta őket:
Az asztalokon az ebéd volt, mert bizony délre járt az idő. Hideg sültek, saláták, süti, ásványvíz, bor , és bemelegítésnek, üdvözlésként egy jófajta stampedli pálinka.
Ebéd után balesetvédelmi oktatás következett, majd a szorgos munka.

Hagyományosan, puttonyba öntötték a vödrökből a szőlőt.
Gyorsan megteltek a kádak. Újra lovaskocsizás a pincéhez, majd darálás, préselés következett.
Öt órakor vacsorát kaptak, ragulevest, marhapörköltet krumplival, káposzta salátával, szilvás és almás pitét.

Búcsúzáskor megköszönték, hogy nálunk lehettek, jönnek jövőre is. Ízlettek az ételek.

A leszüretelt szőlőből készülő bort előre lefoglalták.

Volt egy beteg férfi közöttük, aki csak a magával hozott -gondolom gyógyszeres, fájdalomcsillapítós- italt tudta meginni.

Úgy búcsúzott, hogy majd ha meggyógyul visszajön, és végigkóstol mindent, amit most nem bírt.

Adja Isten, hogy úgy legyen. Visszavárjuk.