2009. október 18., vasárnap

Frissítés / Eszter barátnőmnek ajánlom


Barátokkal, évek óta Márton nap táján, elmegyünk egy hosszú hétvégére.  Próbáltunk mást is, de Varbóc az igazi.  Nagyjából a világ végén, Szalonnán túl, az erdő (négyszögletű kerekerdő?) közepén.
Hatvanegynéhány lakosa van, és gyönyörű, és valamiért olyan nagyon jó ott lenni!

Hagyományosan mi vagyunk az étel-ital felelősök,  nagy csupor töltött káposzta, friss kenyér, liba vagy kacsa fagyasztva, májjal, újbor, kis reggeli ital, szigorúan házi készítésű és saját, aztán reggelire ezt az hoznak a többiek is.

A máj a csúcsok csúcsa, tudom, kínozzák, meg mindent, de akkor is....

Májat nem sütni kell, hanem párolni. Lábasba teszem  a hájat, közé a májat, felöntöm vízzel és párolom.  Egészen addig, amíg a hústűt beleszúrva, nem véres a kibuggyanó lé. Ekkor a májat kiveszem, a zsíros lébe fokhagymát teszek  és kisütöm belőle a vizet.

A májat kihűtöm.

Serpenyőben vajat olvasztok, és mindenkinek egy-egy szelet,  karikára vágott szelet, almát beleteszek. Meglocsolom mézzel, és megsütöm. Mire megsül az alma, a méz kicsit karamellizálódik.
Valamilyen tokaji  száraz bort öntök rá, és kiskanálnyi csipkebogyó ízt, amivel összerottyantom.

Tányéron egy szelet alma, egy szelet máj, leöntve a levével...hmmmm... és látom magam előtt a házat , a falut,
és már rágondolni is jó, hogy  idén ismét ottleszünk !

2 megjegyzés: