Áldozatot vettük, és élettelenül hozták a feldolgozás helyszínére.
Felénk forrázzák a disznót, majd egy kúp alakú kaparóval lekaparják róla a szőrt.
Egyenesen következik, hogy először reggel jó korán, vizet kell forralni. Mikor megérkezett az állat, belegurigatták a teknőbe, leforrázták, levakarták.
Még ott fektében a körmöket megperzselték gázpörkölővel, és leszedték.
Ezután , úgy hívjuk, RÉNFA , nem tudom honnan ered a név, na erre a hátsó lábainál fogva fellógatták.
Ennyi a kinti munka.
Persze ettünk és ittunk is közben.
Volt fogópálinka, forralt bor.
Hagymás vér.
Pecsenye.
Disznótoros paprikás.
Orjaleves.
Töltöttkáposzta.
Sült hurka, kolbász.
Sütemény.
Ezekről sajnos fotó nem készült.
Aki nem hiszi, járjon utána.
Nagyon jó volt ez a beszámoló, a gyerekkoromat idézi.. Azóta se ettem igazi friss húsból bármit, úgy emlékszem, az valahogy nagyon finom volt.. Egyedül a friss tepertőt hiányolom, biztos sütöttetek azt is!
VálaszTörlésSzivesen ott lettem volna! Talän majd legközelebb...
VálaszTörlésIgen, sütöttünk Gyöngyi. Legközelebb szólok
VálaszTörlésJudit, jobban megszervezzük.
*nyálat csorgatva bámulja a finomságokat* :):)
VálaszTörlésMúltkor az uram mutatott egy linket, disznóvágás szavakban volt a címe. Majdnem eldobtam a kisebbik törpét, sírva fuldokolva nevettem....
VálaszTörlésCsibe, vihetnél a kórházba kóstolót a mogorva nővéreknek:)
VálaszTörlésEszter a sok vicc között ez is elhangzott, hogy a családfő, aki nem szereti az ilyen napokat mondja: Nálam jobban a disznótort csak a disznó útálja !
Ezeknek? Egy frászt! Kár beléjük...és különben is, annál sokkal jobban szeretem ezeket. :):):) M m nem a nővéreket :):):)
VálaszTörlés