Grízgaluska

Mostanában többször csináltam levesbetétnek.  Gyerekkoromban a vasárnapi húslevesbe mindíg ezt csinált Anyánk.  Tőle tanultam, és jó a recept. Nem fől szét, de megpuhul a közepe is.

Pontos mennyiség az nincs, irányelvek vannak.

Két egész tojást felverek villával. Teszek bele egy késhegynyi szódabikarbónát, azzal is kicsit kavargatom.

Több részletben annyi búzadarát adok hozzá, hogy közepesen lágy massza legyen.

Félreteszem egy-két órát pihenni.  Ez idő alatt a dara magába szívja a nedvességet és egy tömör állagot kapunk.

Forrásban lévő sós vízbe, vagy a húsleves leszűrt levében kifőzzük.
Teáskanállal szoktam beleszaggatni, csak a hegyével, így is elég nagy gombócok lesznek. Lehet nokedliszaggatóval is, vagy ha van olyan tekerős szerkentyűvel, de én így szeretem legjobban, nem egyformán, szabálytalanul.

A képen egyébként is szabálytalan a galuska, mert kaptam Rápcakapiból származó teljel kiőrlésű tönkölybúzadarát, abból készült. Kicsit barna, de finom és szép lett.
Ha összeakadtok a lisztermékeikkel bátran merem ajánlani, én próbáltam sokfélét, az övék kiváló minőség.