Kísérleti kenyérsütés - élesztő nélkül

A magyarázat és a folytatás holnap....

Holnap van. És ez már tegnapi kenyér.  Egyszerű , fehér.  Amiért mégis más, az a cseréptál, amiben sütöttem.
Terike  tanácsait követtem.  Még rajzoltam is rá leveleket, de nem látszanak:)  Valami fantasztikus lett !  Ropogós héjú, pillekönnyű, puhaság. Olyan, amit ültő helyében befal az ember.  Eddig sütőzacskóban sültek a kenyereim, de mindig túl vékony lett a héja.
Elfeleztem tegnap, és elküldtem szomszédolni az egyik felét. Azt mondta a Gyula, hogy ő még ilyen finomat kenyérből sose evett !   Most egy darabig biztos nagyon sokszor használom a Pataki tálam, amúgy  jól elvolt a konyha polcon.

A piacon, ahová járunk árulnak sokféle kenyeret.  Párat kipróbáltam, volt   hogy ízlett, volt hogy nem.
De az élesztő nélkül sütött kenyér az birizgálta a fantáziám.   Hogy kel meg?   A kovászban más van, mint az élesztőben ?  Szerencsére nálunk senkinek nincs  ilyen gondja, ehetünk élesztőset is.

Kb. egy hónapja kezdtem el a kovászt, azt a rendeset.  Így:

A kovász készítése: 1. lépcső: 3 evőkanál teljes kiőrlésű búzaliszt vagy rozsliszt 3 evőkanál víz, kb. 40 ºC-os A vizet a liszttel elkeverjük és letakarva, meleg helyen (kb. 20-22 ºC-on) 1-2 napot állni hagyjuk. 2. lépcső: 3 evőkanál teljes kiőrlésű búzaliszt vagy rozsliszt 3 evőkanál víz, kb. 40 ºC-os Mindezt az 1. lépcsőben elkészített masszához keverjük, amely már kellemes, savanykás szagot áraszt. Ismét letakarjuk és 20 ºC-on 1 napot állni hagyjuk. 3. lépcső: 10 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt vagy rozsliszt 1 dl víz, kb. 40 ºC-os Az előzőekkel összekeverjük és letakarva, 20 ºC-on 1 napig állni hagyjuk. Ennek egy részét használjuk el a kenyér készítéséhez, a maradékot megőrizzük és kiegészítjük a harmadik lépcső összetevőivel, így mindig elegendő kovásszal rendelkezünk a kenyérsütéshez. A kovász készülhet egy literes, csavaros tetejű befőttesüvegben, amit a hűtőszekrényben őrzünk a következő sütésig.

Igazából nem nagyon bíztam benne, hogy lesz belőle akármi is.  De nem hagyta magát.    Egy kenyeret már sütöttem, akkor mászkáltunk fel-alá , szerintem sokáig kelt, de finom lett.
Ma aztán itthon voltam, és megint nekifogtam.
Tegnapelőtt kivettem a hűtőből a kovászt és felélesztettem.
Ma délelőtt a dagasztógép táljába tettem a kovászból kb. 33-35 dkg-t.  Belereszeltem 3 kisebb főtt krumplit.
Kimértem 60 dkg lisztet:  10 dkg fehér rozslisztet, ettől csodás illata van a sülő kenyérnek.
                                       10 dkg fehér tönkölylisztet, ez megemeli a kenyeret.
                                        40 dkg BL 55-öst.
Összekevertem és a harmadát  a kovászhoz tettem.
1 dl vízet öntöttem hozzá, elkevertem. Rászórtam a többi lisztet a tetejére, így nem szárad ki , és látni jól, ahogy kel, erjed a kovászunk.
2 óra múltán hozzátettem a sót, olívaolajat, és magokat. És elindítottam a dagasztást. Közben ha kell pótolni lehet a vizet.
A kidagasztott tésztát a kelesztőtálban még átgyúrkáltam, majd letakartam és a konyhaasztalon  a napos helyre tettem.
Két óra hosszat kelesztettem. Nem igazán láttam a tésztán, hogy nagyon beindult volna, de tovább már nem akartam hagyni.
Deszkára borítottam és átgyúrtam, megformáztam.  Két kisebb kenyeret szakajtottam ki a tésztából.
Ezeket most zacskóba tettem, megvizeztem a tetejüket és megszórtam magokkal.
Újra a konyhaasztalon hagytam.  3 óra alatt kelt meg annyira, ekkor már szépen, nagyra feljöttek, hogy  sülhettek.

Egy óra alatt lettek készen.

Csak este vágtam meg az egyiket, mert mindenáron meg akartam kóstolni.

Szép egyenletes a tésztája, könnyű, finom. Kicsit savanykásabb, gondolom a több kovász miatt. 

Mindennap nem fogom így sütni a kenyerünket, de alkalomadtán majd visszatérek még ehhez a módszerhez. A mindennapokra pedig marad az első módszer, a kovász egy kevés élesztővel.

Egyik ajándék lesz, a másikat elviszem holnap megmutatni a piacra.  Mert igen, van ott mindenféle kenyér, de amikor kiveszem a kosárból az enyémet, a Péter arca mindig felderül:)