Mese a barátságról

Hisztek a véletlenben ?  Vagy a sorsban ? Hogy sorszerűen találkozunk életünk során emberekkel?

Évekkel ezelőtt a biopiacon talákoztunk a Dobosi családdal.  Ők is biobort készítettek, mi is. Aztán vagy tíz éve egy boltban árusítunk ott, mert bort csak üzletben lehet.
A szülőkkel egyidősek vagyunk, aztán folyamatosan megismertük a gyerekeiket is, mára a fiúk közül ketten átvették a stafétát, ők viszik a vállalkozást, persze a szülők a háttérből segítik őket.

Nem hiszem, hogy az évek során okoztunk egymásnak bármi csalódást, viszont kölcsönös tisztelet, szeretet és megbecsülés jellemzi a kapcsolatunkat.

Győző meghívott hozzájuk.  Mi meg elfogadtuk. Mivel a hétvége foglalt , tegnap, csütörtök délután nekiindultunk.

A szülői háznál, a pincészetnél találkoztunk, majd egy kis beszélgetés, nézelődés, egy üdvözlő ital után megnéztük az épülő új pincéjüket.  Komoly beruházás, gyönyörű helyen, csodás panorámával.

Jó megtapasztalni azt a lendületet és elkötelezettséget amivel  viszik tovább  a borászatot.

Kaptunk egy finom vacsorát,  póréhagyma krémlevest, savanyúkáposzta ágyon sült karajszeleteket füstölt szalonnával borítva, rizzsel és édesburgonyával, a  a nem húsosoknal rántott camember, és egy nagyon finom csoki szuflé.

Koccintottunk is, beszélgettünk is.

A vendégházban volt a szállásunk, és ugyan nem akartunk zavarni, és nem is így terveztük, de aki ismeri tudja, hogy az Ilonkának nem lehet  ellent mondani, hát reggeliztünk is.

Nekem határozottan a terveim között volt a Péklány pékségének a meglátogatása,  oda is családi kísérettel mentünk, beosztották szépen, hogy találkozzunk mindükkel :)

Benézek a leskelődős ablakon, hát nem egy régi ismerős dagaszt ott belül?  A Judit egy játékban nyerte a lehetőséget, naná, mindenki elfogadta volna :)

Lementünk még a partra, vizet nézni és indultunk is haza.

És miért emlegettem a véletlent meg a sorsot ?  Mert vannak emberek, akikkel szerintem nem véletlen találkozunk. Hanem hogy adjunk egymásnak valamit.  Figyelmet, szeretetet, tanácsot, példát.
Rám mély hatással volt  -  egy ideje foglalkoztat a téma, hogy hogy lehetne a gyerekekkel megtanítani tisztelni az élelmet.  Hogy ne fitymálják, ne fújjogjanak, ne dobják el az utcán stb.  Mert VAN.  Akármi.

Mi katolikusok vagyunk, és az értékrendet követjük és tovább is adtuk, de templomba nem járunk. Néha karácsony táján .

A Dobosi család nazarénus vallású, ami a katolikusnál szigorúbb, viszont egy nagyon összetartó közösség. 
Vacsora előtti asztali áldást, imát a Győző mondta, megfogta a  Vikinek , a feleségének a kezét, és megköszönte Istennek a vacsorát, a találkozást, hogy egészségesek vagyunk és együtt vagyunk.
Megható pillanat volt, nagyon köszönöm.

Hogy viszonozni hogy tudjuk ezt a napot, nem tudom, de remélem lesz rá módunk .