2013. március 20., szerda

Vélemény


Időről időre felmerül ez a téma, a  gyereknevelés, illetve a szülők és a nagyszülők kérdése.  Nevesen, hogy ugyanúgy bánnak-e a nagyszülők  az unokával, ahogy a szülők otthon.

Már hogy is bánnának ugyanúgy !  Egyik szülő, a másik nagyszülő.

Mikor a Juli megszületett, többen kérdezték, naaa, milyen a nagymamaság ?
Mit lehet erre mondani? Jó.  Más. Mitől más ? 
Könnyebb. Igen könnyebb nagymamának lenni, mint anyának.  

Én azt hiszem nem voltam sem szigorú sem igazán következetes anyuka sem.  Voltak persze alapvetések, de ha ketten ott mondták, hogy anyúúúúúúúúúú , akkor letettem a mosogatórongyot és meséltem nekik.  És fogtam a kezüket elalváskor, és volt éjszakai  kisvillany, és amikor már hárman voltak akkor három esti mese volt, mert mindenki mást kért.  És választhattak, hogy melyik ruhát húzzák fel, és milyen legyen a hajuk, és amikor akkorák voltak be is festhették, nem sivítoztam érte, az Anna volt hogy nem fésülködött 3 napig, hogy a göndörség megmaradjon,  na aztán azért ezt szóvá tettem.

És nem akartam tudni MINDENT, most sem, a legfontosabb volt az első naptól kezdve, hogy szabadnak neveljem őket.  14 évesen mind elment itthonról városba , kollégiumba és megállták a helyüket. 
Rendes ember lett belőlük.
Rendes párt is találtak maguknak.  A helyüket is megtalálták ebben a bolonddá lett világban. (volt valamikor normális ?)
Ha naponta nem is, de rendszeresen telefonálunk, írunk, és ők hárman is tudnak egymásról minden fontos dolgot.

Mikor már nagyobbak voltak, akkor mindig úgy gondoltam, hogy de jó lenne, ha olyan párt találnának, akinek a szüleivel barátkozni lehet. Ez fontos kérdés, valahogy  gyakran megbukik ez a dolog.
Szerencsére(?) ez is sikerült, nincs konfliktus és nem is hiszem, hogy  lesz valaha.

Nem várom el a fiúktól, hogy szeressenek, a nevemen szólítanak, tiszteljük egymást és egy normális emberi kapcsolatunk van.  Olyan mind a három, hogy szívesen a fiammá is fogadnám, ill. ha lett volna fiunk, az valami ilyesmi lenne, mint ők, na csak sikerül körülírni.

Szóval mondhatni idilli a helyzet, persze ez hülyeség.   Mert a gyerekek mindig másként élik az életüket, mint a szülők. Ez a normális.  Olvasom a Nők Lapját és a hajam az égnek áll, mikor írja pedagógus !!! anyuka, hogy jaaaj, elveszíti a kisfiát - 32 éves a kisfiam -  mert mióta megnősült nem telefonál naponta, és nem fogad szót !!!!!!!  és nem úgy nevelik a fél éves gyereküket, ahogy ő mondja! Pffffffffffff!  A hajam égnek áll.
Normális gyereke van ! Legyen rá büszke és hagyja, hogy élje az életét. 

Persze én is gondolom néha, hogy ezt ÉN nem ÍGY…..és hogy jobban…..
Feltételezem anyám és anyósom is érzett anno ilyet, és majd az enyémek is fognak  20 év múlva.

Unoka.  Elég messzi laknak, így nem találkozunk minden nap.  Jó lenne, kéne.
Ami miatt írtam ezt a litániát, hogy sok fiatal szülő úgy gondolja és le is írja ezt mélységesen megvető hangsúllyal, hogy  a nagyszülő csak hülye lehet, a szülő ellen nevel stb….

Azért szögezzük le:  évente 3-4 hetet vannak ránk bízva. Na az biztos, hogy a kedvencüket főzöm, hogy kicsit tovább maradhatnak fent este, az is biztos, hogy nézhetnek mesét a számítógépen, és igen, csokit is ha kér.
De a szabályok kb. ugyanazok, mint az anyjuknál volt.  Vannak szabályok, nem csinálhatnak mindent, de veszekedni sem fogok velük egyfolytában és tiltani mindent.
És tiszteletben tartom a szülők döntéseit amikor jelen vannak, de ha igazságtalannak érzem, akkor igenis megpróbálom megvígasztalni, tompítani  a fájdalmát a gyereknek.  Volt olyan is, hogy elmondtam később, hogy talán nem így kellett volna.  És nem lett sértődés, mert remélem érezték a segítő szándékot és a szeretet a kritika mögött.

Mindenki azt hiszi, hogy csak ő tud jól gyereket nevelni, persze. Aztán az idő igazol bennünket. Pozitívan  vagy negatívan.

Aztán azt kapjuk vissza öreg korunkban a gyerekeinktől, amit mi adtunk nekik.

Még van egy fontos : a gyerekeim bíznak bennünk. Ránk merik bízni a sajátjaikat, mert tudják, hogy jó helyen vannak velünk, nálunk.  Hogy figyelünk rájuk, szeretjük őket, vigyázunk rájuk.  Ahogy akkor is , amikor ők voltak kicsik.
És ha egy kicsit kényeztetjük is őket? Hát ez  a nagyszülők dolga !

A gyerekek a példán keresztül tanulnak meg sok mindent. És ha azt látja, hogy  az anyja, apja a saját szüleit lenézi, útálja, akkor ezt tanulja meg.  Aztán anyuka majd nem érti, miért is bánik vele úgy a felnőtt gyereke, ahogy pontosan tőle látta, tanulta.  


Pilóta keksz


Szombaton az Ági kekszet keresett és üres volt az összes dobozom:(   Nagyon szégyelltem magam.

Ez ugyan hatalmas adag, de jön a húsvét, mindenki jön haza, Juli, Zsófi a tavaszi szünetet is itt tölti, úgy gondolom nem baj, ha van elég:)

Receptet a Vidék íze újságból szedtem, a krém más benne, mindjárt részletezem.

Tészta:  1 kg liszt
50 dkg vaj vagy margarin
2 tojás
35 dkg cukor
2 dl tej
1,5 dkg szalalkáli 
vanília aroma
3 ek kakaó

A cukrot, a vajat és a tojásokat habosra keverjük, hozzátesszük a lisztet és a szalalkálit, és összegyúrjuk. 
Elfelezzük, egyik felébe a kakaó, másik felébe a vanília kerül.
Egy órát pihenni hagyjuk.

Deszkán késfok vastagságúra, 1-2 mm-re nyújtjuk, és pogácsa szaggatóval kiszúrjuk a kekszeket. Én 4,5 cm-eset használtam, úgy emlékszem nagyjából ekkorák a bolti kekszek is.
A sárgákat 180 fokos sütőben megsütöttem, nem nőnek sütés közben, de azért egy kis helyet jó kihagyni közöttük. Lett 100 db .

A barnákat ugyanígy kinyújtottam, kiszúrtam, majd a húsklopfolóval mintát nyomtam bele. Azt hiszem ideje lesz beszerezni egy két sütipecsétet :)

180 fokos sütőben ezt is megsütöttem, 10 perc alatt készen van egy tepsivel. Ebből is lett száz fölött.

A tészta készítésén annyit változtattam, hogy mivel tökéletesen felezhető, külön gyúrtam össze a fehér és a barna tésztát, így nem kell belegyúrogatni a kakaót egy kész tésztába, amit nem szeretek, hanem egyből belerakom a liszttel együtt.

Krémnek az újságban vaj, cukor, kakaó összekeverve volt, na ezt nem akartam. 
Trüffelkrémet csináltam, ami így készült:
2,5 dl tejszín
45 dkg csokoládé
6 dkg vaj

A tejszínt forrásig melegítettem, beletettem a csokoládét, símára kevertem és hagytam szoba hőmérsékletűre hűlni. Ekkor a vajjal  felhabosítottam .

Nyomózsákból, csillagcsővel nyomtam a krémből a fehér tésztára és rátettem, kissé lenyomva a barna kekszeket.

Hűvös helyen éjszakázott, reggelre jól megkötött a krém, bedobozoltam, most ott várja a sorsát.

A főkóstolóm azt mondta: Hmmm, jó.




2013. március 17., vasárnap

Gyömbéres kókuszkocka


A TV Paprika előző havi számából a recept.  Sok jó sütni-főzni való van benne, nézegetem gyakran. 

A kókuszt is és a gyömbért is nagyon szeretem, így csak az alkalmat kellett megkeresni ennek a sütinek az elkészítéséhez.  Így a márciusi télben teljesen megfelelő ízek:)

Hozzávalók:  30 dkg liszt
  22 dkg porcukor
25 dkg Ráma margarin
4 dkg kókuszreszelék
1 kiskanál (mokkás) sütőpor
2 kiskanál őrölt gyömbér

A margarin kivételével a száraz hozzávalókat összekeverjük, majd belemorzsoljuk a margarint is. Egy morzsás tésztát kapunk, amit egy 20 x 30 cm-es , sütőpapírral bélelt tepsibe nyomkodunk  és 180 fokon kb. 20 perc alatt  megsütünk.



Kihűtjük.

Krém:  15 dkg vaj
8 dkg méz
másfél evőkanál őrölt gyömbér
24 dkg porcukor

A vajat a gyömbérrel és a mézzel langyosan megolvasztjuk majd belekeverjük a cukrot és ráöntjük a tésztára.
Pár órára hűtőbe tesszük, kockára vagy hosszúkásra vágva tálaljuk.


Eredetileg a bevonathoz is margarin van írva, és azzal is csinálta. De nem akar rendesen megkeményedni, kissé az oldalán lefolyt. Fagyasztóba tettem, így lehetett szeletelni.  Ezentúl csakis vajat teszek bele.
Jó édes, kicsit a cukrot lehet csökkenteni.
Nagyon finom, a gyömbér kissé csípős íze keveredik a kókusz finomságával...

Gyorsan kész, egyszerű, talán kekszre hajazó sütemény.

2013. március 13., szerda

COQ AU VIN





Ma ünneplik az önkormányzatnál a nőnapot.  Nem, nem, nekem semmi kersenivalóm nincs rajta, az ott dolgozókról szól a történet. A szakácsot ismerem:) mert a János főzte a kakasokat, itthon a teraszon a vasbográcsban.
Úgy terveztem, ma nem főzök, fölösleges, neki lesz ebéd, én meg max. tejbepapit:)
Aztán csak belém bújt a kisördög, és szinkronba főztem , aztán összekóstoltuk.
A franciák híres étele ez a vörösborban főtt kakli, bár ezek most bolti csirkecombok voltak. 
eredetileg az éltesebb, nem broiler kakasokat több napig pácolják a borban, aztán zöldségelik, fűszerezik és vas ill. cserépedényekben lassan párolják puhára.


A csirkecombokat kettévágtam a forgónál. Egy szelet füstölt szalonnát kockára vagdostam, kisütöttem a zsírját, majd rádobtam a húst és minden oldalon átpirítottam.
Sóztam, borsoztam, kakukkfűvel megszórtam és rátettem 2-2 sárgarépát és petrezselyem gyökeret kockára vágva.
Úgyszintén 15 deka kisméretű salotta hagymát félbevágva, és 2 gerezd fokhagymát összenyomva. 
 Fél liter vörösbort öntöttem rá, annyi kellett, hogy majdnem ellepje.  ( A fotókon , újságokban, könyvekben más a színe a kész ételnek, mert valószínű siller szerű borral főzik, a miénk meg egy 2009. évjáratú Merlot, hát vörös, na.)

Kóstolgattam és nem igazán tetszett. A bor savai, tanninja túlságosan előtérbe tolakodott. Hát fogtam, tettem bele egy deci vörös mustot, meg egy marék mazsolát, és  igen !! ez az az íz, amit gondoltam hozzá.





Van ahol azt írja turmixoljuk össze a zöldségeket a lével, mindkétféleképpen megpróbáltam, turmixolva a finomabb.


Turmixolás után tehetünk hozzá olajon megpárolt. megsütögetett, liszttel megszórt és vízzel felengedett csiperkegomba mártást is, nekem nem volt itthon.

Petrezselyemzölddel vagy snidlinggel megszórva tálaljuk.
Friss puha kenyér, bagett a körete.


Hát ez meg a nevezetes kakaspörkölt.

És hogy melyiket választanám??  Mindkettőt:)   A hagyományos magyar gyomor a pörköltre bólint elsősorban, de semmivel sem marad le mögötte ez a borban főtt, úgyhogy nagy vendégeskedések alkalmával biztosan fogom főzni, annál inkább, mert ha hagyományosan cserépben, kemencében készítem, szinte semmi munka nincs vele.




2013. március 11., hétfő

Szomszédolás


Mostanában ilyen gyönyörűeket sütök. Igaz ez nem teljes őrlésű, a legtöbb  a BL 80-as liszt benne.  Kovásszal készül és ami miatt szerintem szép és nagyon finom lesz, hogy a második kelesztést, amikor formában van már a tészta, azt hideg helyen  hosszabb ideig hagyom.  Akár több órán át is.

Ropogós héj, finom illat, puha kenyérbél. 

Kaptam ma két padlizsánt a boltba.  Nem vitte el senki, nekem adta a Zoli. Megcsináltam krémnek, kenyeret úgyis kellett volna sütni, gondoltam akkor a szomszédokkal megkóstoljuk.
Aztán láttam ezt a szendvicset az újságban.
Kenyérre kékpenészes sajtot kellett morzsolni.  Endívia salátám nem lévén, az árokparton gyűjtöttem kis zöldet, turbolyát, tyúkhúrt, a fólia alól pár levél spenótot.
Ezt tettem a sajt tetejére.



Ropogósra sütöttem bacon szalonna szeleteket, meghintettem balzsamecettel, ez és körte szeletek következtek.



Pici balzsamecet és olívaolaj, majd egy két levél medvehagyma és kész is volt a finom szendvics.


Persze volt más is, ebből csak egy - egy szelet készült.  Jó bort ittunk, jókat nevettünk , jól éreztük magunkat.

2013. március 8., péntek

...ne csak együnk, igyunk is !



Nem akármilyen pinceajtó van a képen, hanem  MAURER OSZKÁR   pincéjébe lehet rajta bemenni.  Maga a pince a Vajdaságban Hajdújárás településen van.
Tegnap a borász szakma élvezetesebb részét  választottuk, és elutaztunk látogatóba, borkóstolóra.
Jók az ilyen látogatások, mert egyrészt tanulunk, ellesünk ötleteket, összehasonlítunk. Persze, magunkat a vendégfogadóval. meg az ő borait a miénkkel.
Maurer Oszkárnak Hajdújáráson és a Szerémségben,  Karlócán vannak szőlői.  Régi magyar fajtákat termeszt elsősorban és készít belőlük finom borokat.
Vannak világfajtái is, de azokkal saját bevallása szerint is nehezebben boldogul.

Kóstoltunk Kövidinkát, Mézesfehéret, Bakatort, Szerémi zöldet, Rajnai rizlinget, Kadarka sillert, Merlot, egy vörös  küvét, Pinot Noirt, és egy késői szüretelésű Olaszrizling, Rajnai Rizling házasítást.
Kaptunk ebédet, erdei gombákkal főzött marhapörköltet, kéksajt mártással leöntött krumpli nudlival, nahát még ilyen finomat!

Néhány fotó:




Nekem a borok közül a Szerémi zöld és a Bakator tetszett legjobban.

Ezután újra a kisbuszba ültünk és irány Temerin , a Dujmovics pincészet!  
Érdemes végigbogarászni a  HONLAPJUKAT, alapos és élvezetes.

A Lacit régóta ismerjük, volt szőlője, pincéje Hajóson, aztán amikor rendbe jöttek a dolgok otthon, akkor odahaza építette meg a pincéjét a nagyszülei régi birtokán.  

A szokásos jókedvével és szeretetével fogadott bennünket, ő is és a családja is.
Megnéztük a pincét, az új épületet, a borkóstolót, és a borokat.















Vacsorát is főztek nekünk, malac sült volt francia salátával és sült paprika salátával, desszertnek pedig almás baklava.
Zene is lett, mert a Dujmovics testvérek és barátaik között, akik szintén eljöttek , sokan zenélnek. Tangóharmonika, fuvola, tambura gondoskodott a jókedvről.

Jó barátok, jó étel, kiváló borok. Kell több egy vidám estéhez?


ui.: Töredelmesen bevallom, én minden bort megittam:)  Csak kóstolásnyit kértem, az ujjnyi mennyiség a pohár alján.  A Maurer pincénél a végén elég jó kedvem, kedvünk lett, de az autóban kis szunya után  szalonképesen érkeztünk Temerinbe. Ott meg nem volt gond, helyben voltunk :)