Kövezzetek meg, de én nem szeretem az anyák napját. Határozottan ellenérzések vannak bennem iránta.
Még óvodában csak csak, aztán az iskolában elhúzták a műsort, a gyereke feszengtek, aki érzelmileg nem bírta a terhet, sírva fakadt, a nagyobbak meg félvállról vették- alig vártam, hogy vége legyen.
Mi jóban vagyunk a gyerekeinkkel, megbeszéljük ügyes-bajos dolgainkat, figyelünk egymásra.
Ma például hazajönnek. Nem az anyák napja miatt, hanem csak úgy, mert hosszú a hétvége. Meg mert akarnak hazajönni.
Azt olvastam valahol, hogy a gyerekeket el kell engedni magunktól ahhoz, hogy visszajöjjenek.
Van egy írás, amit nagyon szeretek, megmutatom:
ERMA BOMBECK: Ez a dolgod
Hányszor vágták ezt a fejedhez a kölykeid : - Anya , te nem
szeretsz !
Egyszer majd, ha a gyerekeimnek benő annyira a fejük lágya,
hogy felfogják mitől ketyeg egy anya,
elmondom nekik:
Merő szeretetből szekáltalak, hogy hová mégy, és hányra
jössz.
Merő szeretetből hagytam, hogy rájöjj: a barátod egy szemét
alak.
Merő szeretetből álltam mögötted két óra hosszat, míg kitakarítottad a szobádat,
ami nekem tizenöt percbe telt volna.
Merő szeretetből hagytam elmenni a fülem mellett, amit a
többi anya mondott vagy csinált.
Merő szeretetből hagytam, hogy botladozz, hogy megüsd magad.
Merő szeretetből fogadtalak el olyannak, amilyen vagy,
ahelyett, amilyennek én szerettelek volna.
És merő szeretetből mondtam nemet, mégha útáltál is érte.
Némelyik anya nem tudja , mikor végezte el a dolgát.
Szerintük minél tovább lézeng körülöttük a gyerek, annál jobb szülők ők.
Az én szememben a gyerek – papírsárkány. Éveket töltünk el
azzal, hogy rábírjuk őket, szálljanak már fel. Szaladunk velük, , míg ki nem
fogyunk a szuszból…..lezuhannak…..kötözünk rájuk még egy pár
papírcsíkocskát. Foldozgatunk,
vígasztalgatunk, igazgatunk, tanítgatunk….
És amikor végre felkapja őket a szél, akkor hosszabb madzag
kell, és mi utána engedünk. Amennyit tekerintünk a gombolyagról, annál
magasabbra száll a sárkány. Hamarosan
elpattan a madzag, amely összeköt bennünket, és ő ott lebeg – szabadon,
egyedül.
És mi csak akkor
tudjuk meg, hogy elvégeztük, ami a dolgunk.
Ha gondoljátok, anyák napjára. Vagy csak úgy. Mert szép.
