Néha előfordul, hogy nem megyünk. Mint egy hete is, amikor Pusztaszeren voltunk a Németh tanyán, Márton napi csacsogásra, libasütésre, a virtuális helyett valódi találkozásra.
Szóltam jó előre, hogy nem leszünk, kenyér se lesz ugye, egyértelmű:)
Ma, amikor megérkeztünk és kiszálltam az autóból az első a ki szembe jött a Pali bácsi volt. Megörültünk egymásnak, megölelgetett, puszi, puszi, örömmel konstatáltam, hogy valami jóféle pálinkát ivott, mert az aurája HP illatú volt :)
Azt mondta nekem:
- Jaj, nagyon örülök neköd, Marikám, mög köll mondjam, hiányoztál. De legjobban a könyered hiányzott :)
Ő minden szombaton kap tőlem egy nagyjából egy kilós tönkölyös kenyeret, na jó, igyekszem úgy szabni, hogy kicsit több legyen, cserébe mi meg a kenyér mellé kis virslit, hurkát, kolbit kapunk.
Később a Judit, aki gyerekruhákat árul mesélte, hogy egy hete mikor hazament a kisebbik lánya és a férje méltatlankodott, hogy nincs kenyér ?????????? Mi az hogy nincs kenyér ??????????????????
De a Margó is sejtelmesen nézett, hogy ugye sütöttél ?????
Gondoltam, hogy télen nem sütök, de megint nem lesz belőle semmi :)
De azért rettentően jól esett amiket mondtak, no.
Pali bácsi reggelizik:)
Egy a sok sütött közül.
