Itt a fotón a családom egyik fele van. Aki a kosarat fogja, a hátsó fülét, micisapkában, ő az apám, ma 100 éve született. Mögötte anyám van, az a kicsi szöszke én, a barna copfos a nővérem.
Csávolyon született, gondolom a szülők ott voltak dolgozni. Nem tudom hanyadik gyerek volt, két fiú biztosan volt már a családban, úgy rémlik, iker gyerekei is voltak a mamának, de meghaltak, ahogy akkoriban gyakran megesett.
Négyen maradtak testvérek, a legkisebb lány lett, a Rozi nénje, a Lajos és a Józsi bátyja. Meg a Pista, mert ő ezt a nevet kapta.
A nagyapám szép szál ember volt, Kiss Lajos így hívták, de Sükösdön mindenkinek volt plusz neve, na ő a Vicsori Lajos volt :) Néhányszor nyaraltam náluk, de a papával semmiféle kötődésre nem emlékszem, abban az időben a gyerek inkább útban volt a férfiembereknek .
A nagyanyám, Topcsics Rozália, kicsi gömbölyded asszony, Gyuka Rozának ismerték, a termete miatt ? A nevéből következtetve valahonnan délről kerülhetett ide valaki őse .
A gyerekeik inkább a mama magasságát örökölték, a Lajos volt magas, ő utód nélkül ott maradt a háborúban.
Érsekhalmára is úgy jöttek, dolgozni, az érseki birtokra, itt lakást adtak, megélhetést.
Aztán mikor apánk 17 éves volt, a család elköltözött Sükösdre, ő ittmaradt.
22 évesen feleségül vette anyánkat, ő 17 éves múlt. ( Többször elmesélte, hogy volt más udvarlója is, de azt ő ki nem állhatta. Azt mondták neki az öregebbek, hogy jó gyerek a Pista, Margitka, menjél hozzá ....)
Egy év múlva született a nővérem.
1955-ben egy kisfiuk lett volna, de erdőn voltak, anyám is vonszolta a fákat, a 8. hónapban volt, az oldalához szorítva, ennek következtében meghalt a kicsi, úgy született meg, örültek, hogy anyánknak nem lett baja.
Így lettem én :) a következő évben.
Sokat voltam vele, elvitt magával, a bicikli vázára csinálta fából egy ülést, úgy vitt. Mindig állattartó telepen dolgozott, máig emlékszem hogy etettek, legeltettek, illatok , hangok még itt vannak a fejemben.
Béketűrő ember volt, soha nem hallottam a szüleimet veszekedni. Alkoholt nem ivott, mikor Sükösdön laktunk, ott volt a kertben szőlő, lett belőle bor is. A reggeli teába töltött kicsit belőle, citromlé helyett:) Egyalkalom volt, a disznóvágás, amikor a férfiak fröccsöznek, na akkor ő is ivott, de gyorsan a fejébe szállt, becsiccsentett és nevetett, nevetett.....
Aztán elkerültem otthonról, és csak felnőttként, ahogy az unokákat szerette jött elő soksok emlék.
1998. augusztus végén halt meg, úgy hogy fogtam a kezét.
