Drága dédnagyanyám mesterien sütötte a krumplilángost. Forró platnyira pakolta a szép sárgásfehér kruplis tésztakarikákat és falapáttal, de sokszor kézzel igazgatva ügyelte, hogy meg ne égjenek....
A konyhába beépített kis sparheltjában mindig égett a tűz, és olyan meleget csinált a házba, mintha minden gyereke, unokája, dédunokája egyszerre látogatna haza hozzá.
Szerettem nála lenni, csak úgy lestem minden mozdulatát, amikor a konyhában dolgozott.
És pontosan emlékszem, azt tanította, hogy a krumplilángosba nem kell tojást tenni....
Receptet nem is írok, mert nem tudom a mennyiséget meghatározni.
Tetszőleges mennyiségű krumplit héjában, vagy anélkül megfőzünk. Ha megfőtt leszűrjük, megtörjük, vagy krumplinyomón áttörjük és megvárjuk amíg kihűl. Ha kihűlt, annyi lisztet keverünk, gyúrunk hozzá, hogy lágy, de nem túl ragadós tésztát kapjunk. Közben sózzuk, és egy kanálnyi zsírt, vagy olajat keverünk hozzá. Összegyúrjuk, vékony hengerré formázzuk. Kis darabokat vágva, mindegyiket vékony, kerek lappá nyújtjuk. Forró vaslapon, vagy jófajta vas serpenyőben zsiradék nélkül mindkét oldalát megsütjük.
Mindkét oldalát megkenjük olvasztott zsírral, vagy olajjal és ízlés szerint sózzuk.
Négyrét hajtogatva megpróbáljuk egyszerre begyömöszölni a szánkba :)))
