Dupla szülinap

Mert majdnem napra két év a különbség. Ági március 3-án született, a Hugó pedig két évre rá, február 29-én !  Igen, kiszúrás, csak 4 évente van igazán születésnapja, de a család azért megünnepli mindig :)

Ha tudunk elmegyünk a születésnapjaikra, vagy ha úgy jönnek haza a közelében, akkor itt nálunk is ünneplünk.

Idén hazajöttek a Juditék, és naná, torta az jár :)  Gondoltam két kisebbre, de nem vesznek össze, így egy rendes méretű lett.

Végülis ez lett a legegyszerűbb, volt hozzá mindenem itthon, ezért málnás mousse torta készült.

Két blogból ollóztam össze :)

EBBŐL  a tésztát.  Így, hogy 21 dkg vaj, 21 dkg porcukor, 7,5 dkg étcsokoládé, 4,5 dkg kakaó, 3 tojás, csipet só, 10 dkg liszt, citromhéj.

A vajat, csokit, kakaót és a porcukrot felolvasztottam.  Kicsit hűtöttem, majd egyenként belekevertem a tojásokat, a sót a lisztet és a citromhéjat.
22 cm-es tortaformába sütőpapírt tettem, az aljára és ebben sütöttem a tésztát. Kicsit remegett még a közepe amikor kivettem.

A málnamousse  INNEN  készült.  Nagy vonalakban.

50 dkg málnát 16 dkg cukorral feltettem főni. Mikor megpuhult átpasszíroztam. Nem szeretem a málna magjait.  Maradhat passzír nélkül is.

25 dkg túrót hozzátettem és késes merülőmixerrel síma péppé kevertem.
6 lap zselatint beáztattam hideg vízbe.
5 dl tejszínt habbá vertem.

A zselatint kinyomkodtam, forró vízben feloldottam és a málnához tettem, majd óvatosan összeforgattam a tejszínhabbal.

A tésztát kivettem a formából, levettem az aljáról a sütőpapírt.  Rátettem egy tortatálra és köré raktam a torta karikát.  Beleöntöttem a krémet és hidegre tettem.
Reggelre szép masszív de nem gumis állagú lett. Ekkor 10 dkg tejcsokit - mert gyerekeknek lesz -  beletettem 1 dl forró tejszínbe. Mikor felolvadt és kicsit kihűlt a torta tetejére öntöttem.
Nem lesz kemény máz, olyan pont jó állagú lett.

Megszórtam ezüst színű cukorgyöngyökkel.  Rátettük a két számgyertyát és már lehetett is köszönteni !

A cukorgyöngyök nagy sikert arattak, versenyeztek, kinek jutott több:)

Ági jól belakott a levessel, így épp csak megkóstolta, a többiek megették a maguk részét. Meg hazavitték :)

Tavalyi óvodás fotó.

Ennyi fogyott délben :)

Regina fáradt :) szánkózni voltak délelőtt.

Finom , málna ízű, könnyű krém.

2017 befejezése

Most is éreztem, hogy atyaég, nem leszek kész. Kevés lesz. Sok lesz. Nem sikerül. Nem örül neki.  Hát kell ez nekem ?????   Kell, kell, nagyon is.

Mert kész lett minden, elég lett, ízlett is, aztán az öröm is megvolt.

Mindenki itthon volt.  Ekkor 13-an vagyunk, és az biztos, hogy ilyenkor nem nagy a házunk :)

A kicsik várták a találkozást, ez a legnagyobb öröm nagyszülőként, amikor a Zsófi azt kérdezgeti, hogy mikor jönnek már a Juditék?????
Aztán amikor megérkeznek egymás nyakába borul a 6 unoka, meg a milányaink.

De sorban. Vasárnap ketten voltunk itthon, megfőztem mindent majdnem készre.  Két fazék húslevest, kenyeret, mellette a kemencében töltött káposztát, kétféle sült húst, estefelé egy bivalyborjú húsból tokányt is megfőztem, puhítottam.
Beiglik készen voltak, egy gesztenyés keksztekercs is, és az biztos volt, hogy Pavlova, csak többféle variációban is láttam, az a végén dőlt el.

Tehát éhen nem maradunk.

Anna este jött, későn, addigra mi megvacsoráztunk, a fát is feldíszítettük.  Hozta a két törpe nyulát, amiknek a kicsik  rettentően örültek, alig volt nyugodt percük mert a Vince is meg a Regina is folyton nézni és símogatni akarta őket.

Hétfőn jöttek az Eszterék.  Rég találkoztunk, a lányok a nyakunkba ugrottak, a Vincét óvatosan kell még, bár ismer bennünket.
Ebéd után ajándék osztás. Könyv, legó, a lányoknak kis pipere dolog, Vince egy pöpec, lábbal lökdösős kisautót kapott , még zenél is !  Na nem gondolom, hogy otthon majd raknak bele új elemet ha a mostani kifogy, mert ez volt ami legjobban tetszett az autóból :)   Meg a régi szintetizátor, amit szintén feltöltöttem elemmel :)

Kedden délelőtt az Anna meg a Zsófi elment a erdőbe kirándulni.
 Délután jöttek a Juditék.  A gyerekek ahogy meghallották, hol voltak a Zsófiék, rögtön indulni  akartak, aztán megegyeztek, hogy holnap délelőtt a Papa elviszi őket a quaddal az erdőbe. Utánfutó van a motorhoz kapcsolva, ott ülnek fegyelmezetten a gyerekek illetve egy elől aki kormányoz az öregapjukkal. Ezt a helyet ők szépen beosztják vita nélkül, kipróbált a dolog , egész nyáron így jártak a csatornára fürödni.

Mikor visszaértek még lemorzsoltak egy rakás kukoricát,önként és  boldogan, még a legkisebb a Vince is ott kotorászott közöttük.  Mert a Regina tyúkot akart etetni, és a papa azt mondta előbb morzsolni kell :) Kézzel meg a kézi morzsolóval, alig tudtuk becsalni őket ebédelni :)

Juditék kedden hazamentek, Anna szerdán délelőtt.

Csütörtökön már főztem, borsólevest és túrógombócot. Szeretik is , gyors is, hús sincs benne :)
Zsófi gombolyította, én főztem meg morzsáztam, a Vince meg mondogatta: gombócgombócgombócgombóc.......

Így esett, hogy ha nem akartam hogy felmásszon valamin és leborítsa a kész gombócokat, hát előbb kellett megteríteni és ebédelni. Ő levest nem kért, viszont eltüntetett 5 azaz öt túrógombócot :)

Ebéd után ők is útnak indultak, mi meg itt maradtunk az emlékekkel....

A képek nem most készültek  :)

Ma délelőtt hirtelen felindulásból, nem is, hanem mert vizes a föld és ha most nem, akkor ott marad a örökre ( by Regina ), tehát ma délelőtt felszedtük a krumplit.
Lett egy 30 kg-os ládával, egyik fajta nem nőtt nagyra, nem értjük miért ?

Aztán még leszedtem a paradicsomot is megint,  János egyből ledarálta a passzírozóval, délre kész is volt, 16 fél literes üveggel.

Padlizsánt kell szerezni, még zakuszkához.   Újabban szívesen eszünk hústalan dolgokat.

Kipróbáltam a házilagos vegetámat.  Tegnap szombati maradékot ebédeltünk - juj , ilyet, vasárnap ! - így ma megfőztem a pulykanyakakból a húsleves.
Evőkanálnyit raktam bele az ízesítőből, színezte is, és szerintem ízében is adott hozzá sokat. A pulyka elég semleges ízű, így én annak tulajdonítom, hogy finom lett a leves, hogy tettem bele :)

János csinált egy finom lecsót, így lett ma egy klassz ebédünk.

Fél óra múlva pedig elmegyek a pincéhez egy rendelést összekészíteni, de közben veszek egy jégkrémet a boltba.

Ez meg a Lajos, aki a nyáron eltűnt. Csak remélem, hogy nem egy kutya végzett vele, hanem jobb helyet talált nálunknál.

Ma 11 éves a Juli,  komoly nagylány.  Olyan nagyon szerethető. 

Húsvéti báránysült

Ha valaki gondolkodik még, hogy merjen-e bárányt tenni a család asztalára, az ezzel a recepttel kezdje.

Rendkívül egyszerű elkészíteni, nem kell hozzá hetedhét országból beszerezhető alkatrész, nem utolsó sorban pedig nagyon finom.

A fűszerek finoman elfedik a bárányízt, jó, tudom, minden állat húsának megvan a saját, jellegzetes íze, illata, hát a bárányhoz talán nem vagyunk szokva.

Kicsit csaltam, mert krumplit sütöttem hozzá zeller helyett, de igazából ez volt az egyetlen dolog, amiben biztos voltam, hogy a mégoly finnyásak is megesznek. És ugyan a Zsófi a spenótból egy kis falatkát kóstolt csak, de a húst a krumplival jó étvággyal megette.

A receptet a Nők Lapja Konyha húsvéti számában találtam, így készül az étel:

Hozzávalók : egy gyenge báránycomb

só

kiskanál majoránna

kiskanál őrölt római kömény

kiskanál  fahéj, persze őrölve.

Ezekkel bedörzsöljük a combot, tepsibe tesszük,kis vizet öntünk alá, meglocsoljuk olajjal. Lefóliázzuk és hagyjuk 1-2 órát pihenni.

A recept 130 fokos sütőt ír, mi befűtöttük a kemencét, oda tettük, a sütési idő 2 óra.

Ez alatt megpuhult, levettük a fóliát és kicsit megpirítottuk.

A krumpli is a kemencében készült,  hasábokra vágva , tepsibe téve, kis zsír és víz alá, só, alufólia.

Egy óra párolódás után levettem a fóliát, kicsit ropogósra sült, ehhez is kell igencsak egy óra.

Piacról hozattam spenótot, egy jó szatyorral volt, de összeesik , hát mind megpároltuk fokhagymás vajon.   Valami szuper a bárányhoz.

És a tányérra egy szelet hús, kis spenót és krumpli.  Nem tudom, ha valaki nagyon akar salátát is ehet még pluszban hozzá.

Az újságban a krumpli helyett zeller volt írva, a hús sütésének felénél kell mellé tenni a nagyobb kockára vágott zeller darabokat és lefedve megpárolni.

Nem volt unalmas a húsvétunk, itthon voltak a gyerekek,  voltak egyszerre is, külön külön is. De mind örülnek egymásnak, nagyot játszanak, és nem szeretnek elválni.  

Vince kezd beszélni, megtanulta, hogy mama, de nem tudom jön-e még hozzánk, mert folyton korlátokba ütközött :) 

Nem nyomogathatta a tévét. 

Eltorlaszoltuk előtte a lépcsőt.

Nem etethette a macskákat.

A számítógépet és a villanyt se kapcsolgathatta kedvére.

Tetejébe a művészi hajlamait is megfékeztük, mert ahogy megszerzett egy ceruzát a nővéreitől, na ne a citromsárgára gondoljatok, hanem a sötétkékre, pirosra, szóval ahogy szerzett egy cerkát és elkezdett vele rajzolni a  csábító síma falra :) egyből rászólt valaki :) 

Ma reggel megállt a konyhába egyik rajza előtt és elégedetten azt mondta : ÁÁÁ!

Ami talán jelentheti azt is, hogy micsoda dolog összefirkálnia falat ! Vajon ki tehette ?

De inkább olyan volt, mintha azt mondta volna, milyen ügyes is voltam ! Sokkal szebb lett a konyha, mama !

Én meg egyetértően bólogattam, hogy úgy bizony !

Egy születésnap margójára

Nem tudom manapság kell-e, nekünk még kellett verseket tanulni az iskolában.  Néha eszembe jut némelyik, akkor napokig ott zsong a fejemben.
Most, Arany János 200. születésnapja kapcsán a Toldi előhangja ami kísért.


Mint ha pásztortűz ég őszi éjszakákon,
Messziről lobogva tenger pusztaságon:
Toldi Miklós képe úgy lobog fel nékem
Majd kilenc-tíz ember-öltő régiségben.
Rémlik, mintha látnám termetes növését,
Pusztító csatában szálfa-öklelését, 
Hallanám dübörgő hangjait szavának,
Kit ma képzelnétek Isten haragjának.

A magyar irodalmat és nyelvtant mindig szerettem.

Máig emlékszem ahogy a Cseh tanár bácsi aláírja a szignóját a füzeteinkbe, és  mert éneket is tanított és énekkart is, látom ahogy a csuklójához üti a hangvillát, és azt ahogy az utolsó hangot megfogja.

Ahogy a Berschütz tanár úr mutatta a kezével, hogy a lendkerék szíja csettint és nyalint.

A MOM művelődési házban időnként szombaton egy idősebb férfi könyveket árul.  Ma is megnéztem miket.  A mesekönyv ami legjobban érdekel, mentünk a gyerekekhez, kiváló ajándék.
Érdekes és különleges könyvek, féláron.  Nincs Walt Disney, nincsenek  szedett - vedett könyvek.

Vettem egy verses mesés könyvet, aztán megláttam valamit.
Két könyv volt, mesekönyvként kiadva.
Petőfi Sándor  : János vitéz és Arany János:  Toldi c. műve, szintén mesekönyvnek.

Első pillanatban meghökkentem, aztán miért is ne ?  A Toldit megvettem. Potom 1000 forint volt !


Ösztövér kútágas hórihorgas gémmel,
mélyen néz a kútba, benne vizet kémlel.


Ági gondosan átlapozta mindkét könyvet.    A versesből sokat elmeséltem nekik, majd a két nagyobb belemerült a legózásba.
 Mi a Reginával a nappaliban a Toldit nézegettük és elkezdtem olvasni neki.
Három és fél évesen elsősorban  a képekhez tartozó történet érdekli, de olyan szép a nyelvezete, hogy csendben hallgatta. Az előhangot és az első éneket olvastam végig, utána nézegettük a könyvet, ő meg kérdezett.

Hogy ki a gonosz és ki a jó? Hogy meghalt-e a farkas ?  Hogy ki az a bácsi a könyv hátulján? Él-e még ? és hasonlókat.

Nagyon örülök, hogy megtaláltam a könyvet.  Mesének is kiváló.

Vegyétek elő a könyvespolcról, vagy keressétek meg a neten és olvassátok.
Sokkal szebb lesz a világ tőle és sokkal jobb embernek érzitek majd magatokat.


És ha már a Reginát emlegettem : azt mondta, ha felnőtt lesz balettos lesz. És cicája lesz, és a cicaboltból fogja hozni, hogy szelíd legyen :) És majd ő még jobban megszelídíti :)

3.b osztály

Már az ősszel jött az ötlet, hogy anyu , sütnél-e a Juliékkal kenyeret?  Tananyag a kenyér, és mi lenne hitelesebb, minthogy maguk is részt vesznek  a sütésében ?
Akkor talán a szüret, talán a Vince születése vagy egyéb okok miatt elmaradt.
Tegnap viszont igen, tegnap megsütöttük!

Bevallom izgultam, 30 gyerek, az jó sok, de bíztam a csemetékben, máskor is, más gyerekek fegyelmezettek voltak és ügyesek. Ahogy Ők is tegnap.

A Győrszentiváni Móricz Zsigmond Általános Iskola 3. b osztálya.  Két tanítónő kísérte őket, meg néha benézett egy-egy anyuka is.

Eszteréknél a kemencét a János építette vagy 6-7 éve.

A teraszon van, mellette konyhapult, mosogató. Nekem kicsit magas, de saját derékbőséghez méretezték:):)

Sokat nem volt használva. Pizza, néha egy-két hús sült benne. 

Igazából most lett rendesen beavatva.

Szóval izgultam. A gyerekek 8 órakor indultak az iskolából gyalog, fél óra kellett nekik, hogy megérkezzenek.

Vasárnap próbafűtést, próbasütést csináltam, Zsófi nagyon szereti a kalácsot, neki sült egy. Neki is :)

Mivel 3 óra volt a kenyérsütésre, ebbe az oda-vissza út is benne volt, úgy gondoltam, hogy mire megjönnek bedagasztom a liszt felét, és begyújtom a kemencét. 

Mikor megjönnek kiszakajtjuk a tésztát, és dagasztjuk a másik felét, így ugyan a sorrend kicsit borul, de látnak mindent. 

Hatkor keltem, dagasztottam, tüzeltem, mire megérkeztek pont meg volt kelve a tészta is. Mindenki segíteni akart, volt aki a szakajtóba rakta a konyharuhát, volt aki a tésztát takarta be, vagy vitte az ablakpárkányra, ahol tovább kelhetett. 

Kakaós csiga nélkül nem múlhat el egy ilyen nap, annak az elkészítésében is sokan segítettek. Vajaztak, cukroztak, tekertek, vágtak, tepsibe rakták, megkenték, és végül megették:) 

A tanárnők meg csak csodálkoztak, hogy nahát, milyen ügyes vagy .....

Egyik kisfiú elmesélte, hogy a nagypapája, dédpapája? pék volt és megvan még a péklapát amit használt:)

És hogy apukájával szoktak sütni pizzát, néha megég..... de ez  ugye természetes:)  Mutattam neki a lisztpróbát, megtaníthatja apukának .)

Az első adag kenyér amire kisült addigra le is telt az idő, így  a forró kenyereket kosárba tettük és elvitték az iskolába. Ott később megettek. Na ezekről fotó nem készült, aki csinált már ilyen sütést tudja, mire az ember észbe kap, már késő:) 

Aztán bevetettük a másodikra dagasztott tésztát, kisültek még szebbre, mint az elsők.

Igen, az ott elől a Pali bácsi féle hurka, ebédre meg vacsorára.

Nekem 14 órakor indult a buszom, elvitt az állomásra az Eszter és hazafele beadta a többi kenyeret. 

Addigra a többiek elfogytak, sőt képzelje el, volt aki nem is kért semmit rá, csak magába ette - mondta a Magdi néni :)

Majd megkérdem a Julit , hogy hogy érezték magukat, nagy játék folyt az udvarban, de ma izgul szolfézs vizsgája lesz délután :) Szó, mi, szó  megértem az izgalmát :)

Reggel a Zsófi megkérdezte, Mama meddig leszel?  Mikor mondtam, hogy délután már nem leszek, teljesen lekonyult a kedve.

14-én volt 7 éves, vasárnap volt a zsúr, tortával, muffinnal, lufikkal, barátnőkkel.

Művésznős :)

Barátnős és testvéres.

Tejcsokis torta, a közepében  cukrokkal.

Volt rá tejszínhab , szamóca, különböző díszítő cukrok. Kapósabb volt, mint a torta:)

A sapi is ajándék volt :)

Vince teljesen jól tolerálta a két napos nyüzsit, néha nyöszörgött, de Anya látványa, közelsége megnyugtatta.

Ilyenkor mindig a Juli egy régi mondata jut eszembe, ültek be az autóba, és azt mondta, hogy az lenne jó, ha mi egyik utcába laknánk, ti meg a másikba Mama. Hát igen ...:(

Egyformán

Megkérdezték tőlem, hogy tudom-e az unokáimat  - mostanra hatot - egyformán szeretni??? Teljesen egyformán.

Kapásból azt válaszoltam, hogy nem, nem is lehet.  Egyforma szeretet nincs.  Nem is hiszem, hogy akarja valaki, hogy egyformán szeressék.

Hát vegyük csak sorba.

A Juli volt az első.

Harmadikos, okos ügyes. Járt focizni évekig, most zeneiskolába akart íratkozni.  Hasonló , mint az anyja volt, a faluban meg szokták ismerni, hogy ugye te a Gonda Eszter kislánya vagy ?  Mások a Juditra hasonlítják, szerintem az apai dédnagymama vonásaiból örökölt sokat.  

Kicsinek olyan gyűrűs haja volt, hogy fésülni sem lehetett.  Mára kinyúlt neki, de most sem szög egyenes.

Zsófival néha összebalhéznak, de amúgy rettentően figyel a testvérére, ha nálunk vannak is. 

Zsófi a csillagszemű, itt elől a talicskában.

Neki az egész arca mosolyog, a szemei is:)  Madárcsontú kislány, ha a nyakunkba ugrik ott is ragad, mintha tapadó korongjai lennének. 

Gyönyörű hangja van, néptáncra jár, ott is az ügyesek közé tartozik.

Elsős  szeptembertől.

Ők ketten testvérek, most született hozzájuk  a harmadik testvér.

Ági, a másik fészekaljból az első.

Érzékeny kis virágszál, vele csak gyengéden szabad beszélni, a katonás stílustól bezárkózik. Derékig érő szőke haja van, és engedi hogy megfésüljék.

Nála érzem azt, amit az enyémek között  Eszter nálad, hogy védtelenebb a többinél.  Rá ezért ha itt vannak picivel, de csak hajszálnyival több figyelem jut.

Hugó az első fiú.

Olyan igazi.  Nagyon várom, hogy 18 éves legyen, szerintem imádni fogják a lányok. Kedves, hízelgős, énekel, verset mond, fúr farag, traktort szerel és füvet nyír:)

Három lány után és három lány unoka után hatalmas élmény csak  vele lenni is. Ízig vérig fiú.  Ha felül a traktorra, utána át kell nézni, mert mindent elállít.  Most éppen Sam, a hős tűzoltó, négy éves lesz, február 29-én:)  minden betűt és számot ismer.  Sokat énekel, és egyfolytában beszél:)

Regina.

Kis tündér.  Naponta többször indul a Donda mamához és papához:)  Két éves lesz, mindent beszél, folyamatosan.  Egy baba soha nincs nála, minimum kettő:)  Jó anyuka lesz, vagy óvónéni az tuti.

És a legfrissebb, a Vince. 

Ma viszik haza a kórházból.  Még ne találkoztunk, de alig várom, hogy élőben lássam. Két nagy lány után a Papája szerint felkötheti a gatyát, de nem féltem én . Ha csak fele olyan klassz gyerek lesz, mint a nővérei, a Juli meg a Zsófi, akkor rövid időn belül  ő lesz a főnök a családban :):)

Ők vannak nekünk. Egyenlőre.  Hát lehetne választani, hogy ezt szeretem, ezt meg nem annyira ??  

Hogy kire hasonlítanak, ezt megnézzük, igen, de csak annyi jelentőséggel bír, mint megállapítás. Mert lehet, hogy másra hasonlít az arca. De olyan szeme, mint az enyém. Többüknek a vércsoportja is ( egy vérből valók vagyunk Te meg én :) Vagy a testalkata hasonlít csak, vagy némely szokása, de nem, ha semmi,  akkor is nekem mondja hogy Mama , az ölembe ül, hogy olvassak, hogy az lenne jó, ha mi az egyik utcában, ők meg a másikban laknának, a sokórás utazáshoz képest.  És látjuk rajtuk, hogy örülnek a nyaralás végén a szülőknek, meg hogy hazamennek, de maradnának is még szívesen.  És ha elmennek, napokig hallom még a hangjukat, a tükrön hagyom a kezük nyomát, és olvasgatom a mesekönyvet amiből előző napokban olvastam nekik.

Többiek, akiknek van már legalább kettő? Mit gondoltok? Hogy érzitek?

Volt egyszer egy macskám

Olyanra, hogy ne lett volna macskánk nem is  emlékszem.  Anyám is szerette őket, meg faluhelyen a porta tartozéka volt, állatok takarmányára jöttek az egerek, meg egyáltalán csak úgy, mert jó megsímogatni egy puha macskabundát.

A Dezső két évesen került hozzánk. Előtte is volt nyaralni :), de akkor véglegesre.  Harmadiknak, a meglévő kettő mellé.
Panelmacskaként félt mindentől odakint. Mert persze vonzotta az a kinti lét, a napsütés, a szagok, a tér, az élet.  A konyhaajtóba tettem egy papucsot, hogy ne  csukódjon be, mert nyáron ha egy  fecske rárepült, akkor lóhalálában rohant befele.
A csirkecsonttal csak játszott.
Én voltam a gazda neki, emlékszem egyszer a másik macskánk az ölembe ült és meglátta!  Na volt ám mészleonnan !!! nyávogás és morgás és fújjolás:)
Aztán szépen megszokta a kinti ingereket,  hozta az egereket sorba, jó esetben kinyúvasztva, ha nem akkor egerésztünk, míg el nem kaptuk Egérkét :)
A kutyákkal is összeszokott, rendes kutyáink vannak, mondtam neki:  EZT a cicát nem bántod ! - és nem bántotta.
A kisebb meg úgy született, macskás házba :)

Sok emlék kavarog most a fejembe, ezer kép van róla a számítógépen.
Biztos van macska mennyország is, remélem ott van.
15 évet élt, 13-at velem.  Most rossz ez a nap, sajog a szívem, és összeszorulva a torkom. Mert igen, lehet mondani, hogy "csak" egy macska. Nem nem így van.  Ő az én macskám volt. Velem aludt, tőlem fogadott el ennivalót és akkor ment ki, ha én nyitottam az ajtót.

Néha láttuk a régi macskáinkat elsuhanni a házban. Remélem majd Ő is eljön néha hozzám.