Azt gondolnánk, hogy húslevest főzni mindenki tud. Meg , hogy óóóóó! húsleves! semmiség!
Valóban, csak fel kell tenni főni, aztán akár el is mehetünk otthonról.
Hogy miért azt nem tudom, de a famíliában elismerten az enyém a legjobb , a lányaim pedig szorgalmas tanulók, igyekeznek és sikerrel járnak.
Tehát én így főzöm:
A húst, csontot mindig hideg vízbe teszem fel főni. Habot nem szoktam leszedni. Megvárom, hogy felforrjon. Ekkor teszem bele a zöldségeket, fűszereket.
Egész, megpucolt
vöröshagymát. Ha van zöldhagymát is, vagy a kihajtott öreg hagyma levelét.
Fokhagymát, pucolatlanul, csak ledörzsölve a héját.
Egész borsot. Csak úgy, szemre. Néha szól a János, hogy ennyit !!! de ettől nem lesz erős, csak az íze lesz finomabb. Mondjuk egy vasárnapi levesbe egy teáskanálnyit teszek.
Petrezselyem gyökeret, sárgarépát, zellert, a levelét is, valami káposzta félét, krumplit. Ha van egy csokor petrezselyem zöldjét, összekötve. Zöldpaprikát.
A legkisebb lángon, takarékon, hogy éppencsak forrjon, csak picit, így fől a míg a hús megpuhul.
Ha olyan a kedvem a végén csipet szerecsendiót szórok bele.
A tésztát külön főzöm ki, vízben. Legjobban a csigát szertejük, a rendes kézi készítésűt, az való a húslevesbe.
Tálaláskor a tésztára rászűröm sűrű szövésű szitán a leves levét, a húst, zöldséget külön teszem az asztalra.
Nálunk nem vasárnap a vasárnap húsleves nélkül.
Olyan emberrel még nem találkoztam, aki nem szeretné. Olyan volt, hogy előző napi aktív borozás után jöttek hozzánk, hogy semmit nem kérnek. Aztán a húslevestől meggyógyult a megviselt gyomruk.