Ha valaki gondolkodik még, hogy merjen-e bárányt tenni a család asztalára, az ezzel a recepttel kezdje.
Rendkívül egyszerű elkészíteni, nem kell hozzá hetedhét országból beszerezhető alkatrész, nem utolsó sorban pedig nagyon finom.
A fűszerek finoman elfedik a bárányízt, jó, tudom, minden állat húsának megvan a saját, jellegzetes íze, illata, hát a bárányhoz talán nem vagyunk szokva.
Kicsit csaltam, mert krumplit sütöttem hozzá zeller helyett, de igazából ez volt az egyetlen dolog, amiben biztos voltam, hogy a mégoly finnyásak is megesznek. És ugyan a Zsófi a spenótból egy kis falatkát kóstolt csak, de a húst a krumplival jó étvággyal megette.
A receptet a Nők Lapja Konyha húsvéti számában találtam, így készül az étel:
Hozzávalók : egy gyenge báránycomb
só
kiskanál majoránna
kiskanál őrölt római kömény
kiskanál fahéj, persze őrölve.
Ezekkel bedörzsöljük a combot, tepsibe tesszük,kis vizet öntünk alá, meglocsoljuk olajjal. Lefóliázzuk és hagyjuk 1-2 órát pihenni.
A recept 130 fokos sütőt ír, mi befűtöttük a kemencét, oda tettük, a sütési idő 2 óra.
Ez alatt megpuhult, levettük a fóliát és kicsit megpirítottuk.
A krumpli is a kemencében készült, hasábokra vágva , tepsibe téve, kis zsír és víz alá, só, alufólia.
Egy óra párolódás után levettem a fóliát, kicsit ropogósra sült, ehhez is kell igencsak egy óra.
Piacról hozattam spenótot, egy jó szatyorral volt, de összeesik , hát mind megpároltuk fokhagymás vajon. Valami szuper a bárányhoz.
És a tányérra egy szelet hús, kis spenót és krumpli. Nem tudom, ha valaki nagyon akar salátát is ehet még pluszban hozzá.
Az újságban a krumpli helyett zeller volt írva, a hús sütésének felénél kell mellé tenni a nagyobb kockára vágott zeller darabokat és lefedve megpárolni.
Nem volt unalmas a húsvétunk, itthon voltak a gyerekek, voltak egyszerre is, külön külön is. De mind örülnek egymásnak, nagyot játszanak, és nem szeretnek elválni.
Vince kezd beszélni, megtanulta, hogy mama, de nem tudom jön-e még hozzánk, mert folyton korlátokba ütközött :)
Nem nyomogathatta a tévét.
Eltorlaszoltuk előtte a lépcsőt.
Nem etethette a macskákat.
A számítógépet és a villanyt se kapcsolgathatta kedvére.
Tetejébe a művészi hajlamait is megfékeztük, mert ahogy megszerzett egy ceruzát a nővéreitől, na ne a citromsárgára gondoljatok, hanem a sötétkékre, pirosra, szóval ahogy szerzett egy cerkát és elkezdett vele rajzolni a csábító síma falra :) egyből rászólt valaki :)
Ma reggel megállt a konyhába egyik rajza előtt és elégedetten azt mondta : ÁÁÁ!
Ami talán jelentheti azt is, hogy micsoda dolog összefirkálnia falat ! Vajon ki tehette ?
De inkább olyan volt, mintha azt mondta volna, milyen ügyes is voltam ! Sokkal szebb lett a konyha, mama !
Én meg egyetértően bólogattam, hogy úgy bizony !
