A Dezső két évesen került hozzánk. Előtte is volt nyaralni :), de akkor véglegesre. Harmadiknak, a meglévő kettő mellé.
Panelmacskaként félt mindentől odakint. Mert persze vonzotta az a kinti lét, a napsütés, a szagok, a tér, az élet. A konyhaajtóba tettem egy papucsot, hogy ne csukódjon be, mert nyáron ha egy fecske rárepült, akkor lóhalálában rohant befele.
A csirkecsonttal csak játszott.
Én voltam a gazda neki, emlékszem egyszer a másik macskánk az ölembe ült és meglátta! Na volt ám mészleonnan !!! nyávogás és morgás és fújjolás:)
Aztán szépen megszokta a kinti ingereket, hozta az egereket sorba, jó esetben kinyúvasztva, ha nem akkor egerésztünk, míg el nem kaptuk Egérkét :)
A kutyákkal is összeszokott, rendes kutyáink vannak, mondtam neki: EZT a cicát nem bántod ! - és nem bántotta.
A kisebb meg úgy született, macskás házba :)
Sok emlék kavarog most a fejembe, ezer kép van róla a számítógépen.
Biztos van macska mennyország is, remélem ott van.
15 évet élt, 13-at velem. Most rossz ez a nap, sajog a szívem, és összeszorulva a torkom. Mert igen, lehet mondani, hogy "csak" egy macska. Nem nem így van. Ő az én macskám volt. Velem aludt, tőlem fogadott el ennivalót és akkor ment ki, ha én nyitottam az ajtót.
Néha láttuk a régi macskáinkat elsuhanni a házban. Remélem majd Ő is eljön néha hozzám.
