Múltkor Liptószentmiklóson egyik ebédre ezt választottuk.
Ma meg elmentünk Tompára a diszkont áruházba vásárolni, nagy rettentő ebéd főzésére már nem volt idő.
Grízes tészta - na jól elszúrtam, mert egy nehéz étel :) Sose tudom mennyi vizet kell a pirított grízre önteni, hogy pont jó is legyen és ne is legyen ragacsos.
Ma sok ment rá.
Aztán eszembe jutott a fokhagyma leves. Rendes magyar fokhagymából. Illetve, de magyar.
Ludasi hagyma , a határ túloldaláról való, voltunk a fesztiválon, ott vettem.
Még recepteket is olvasgattam.
Végül így készült :
1 fej fokhagymát pépesítettem.
Kevés vajon megfuttattam, nem barnára csak üvegesre.
Megszórtam egy evőkanál liszttel, ezt is csak világosra pirítottam.
Kb. 8 dl vízzel felengedtem, símára kevertem.
Egy erőleves kockát tettem bele. Aki nem használ soha ilyesmit az sózza meg.
Egy kis őrölt bors, szerecsendió volt a fűszere.
Kb. 5 percig forraltam. Ez idő alatt hoztam be pár zsálya levelet és finomra vágtam.
Megpirítottam két kis szelet tönkölyös kenyeret ropogósra.
Tálaláskor a leves tetejére szórtam a zsályát, majd rácsipegettük a pirítóst is.
Mit mondjak ? Rendesen fokhagymás lett :)
Itt pedig a fokhagyma fesztiválról egy kép. Olyan fokhagymáik vannak ! 5 gerezd egy nagy fej. Érdemes meglátogatni őket.
