Nekem csalódás ez a sütemény. Mindenkitől csak felsőfokban hallottam emlegetni, hogy micsoda fantasztikus, igaz macerás, sokáig puhul, sokáig tart a sürített tejet elkészíteni stb, stb.
Több receptet elolvastam, ez a szódabikarbónára ecet csepegtetés ez nem nyerte el a tetszésemet, aztán az Index fórumában valaki el is mesélte, hogy ő nem csepegtet, mert akkor mi keletkezik és komoly kémiai összefüggések következtek.
Mivel a tészta nagyon hasonlít a mézes béles, mézes zserbó tésztájára, és ugye abba is csak beletesszük a szódabikarbonátot, maradtam ennél a variációnál.
Tehát: 20 dkg cukrot, 10 dkg vajat, 2 evőkanál mézet, 2 tojást gőz fölött felfőztem. Azt írják mindenütt, hogy amíg besűrűsödik. Annyira nem volt sűrű, de jó forró már igen amikor levettem a gőzről.
Fél kiló lisztet és egy evőkanál szódabikarbónát belekevertem és félretettem 2 óra hosszára.
Előző napokban Dulce de leche krémet főztem egy liter házi tejből és fél kiló barna nádcukorból.
Ezt elkevertem géppel 35 dkg vajjal, szép símára habosra. Tettem bele 20 dkg darált mandulát is.
A tésztát átgyúrtam és 6 részre osztottam. Lisztezett deszkán - ez fontos, alá is kell lisztezni, hogy ne ragadjon le a tészta - vékonyra nyújtottam, sütőpapíron 180-190 fokos sütőben megsült 5 perc alatt. Addig a következő lapot elkészítettem.
Mind külön sütőpapíron sült, és rajta hagytam kihűlni a tésztát.
Egy lap kimaradt, mert ez a krém 5 laphoz elég, legközelebb tudni fogom:)
A tetejére is maradt vékonyan krém, arra még egy kis csokimázat kentem.
Egyből nem volt törős, kemény. Meg is kóstoltuk, lehetett vágni.
Mára kicsit finomodott ugyan, de én nem vagyok elájulva tőle. Judit azt mondta, a boltinak amit ő evett ,puhább a krémje.
Minden héten nem fogok készíteni, de ha éppen a családból valakinek erre támadna gusztusa , mostmár gondolkodás nélkül belevágok.
Áginak az előző nápolyi tetszett, azt ette, bár örült, hogy ennek meg csoki van a tetején:)
