A Mama főztje

Vannak ételek, amiket nem lehet utánozni.  Amiknek az íze gyerekkorból megmaradt, próbálkozunk, valami hasonlót sikerül, de mégsem ugyanaz.
Ilyen nálunk Anyám borsólevese és a tökfőzeléke.

Borsólevessel a lányaim is próbálkoznak, az az etalon, ahogy a Mama főzte.

Ma egészen hasonló tökfőzeléket főztem, mint Ő.

Egy kis zsenge tök nőtt a kertünkben.  (Ugyan valakik belekaristolták, hogy ÁGI, de az Ági beleegyezését adta, így megfőztem. Cserébe tökfőzelékízű tejet szopizhat  anyjából délután, este.)

Meghámoztam, lereszeltem almareszelőn.  Besóztam és állni hagytam.
Egy fej hagymát megpucoltam, felvágtam és olajon megpároltam, sütöttem.
Evőkanál lisztet szórtam rá, kicsit azzal is kevergettem.
Most pirosra akartam, ezért ment rá kis pirospaprika is.  Ekkor már félrehúztam a tűzről.
Tejjel felengedtem, elkevertem. Beletettem a levétől kinyomkodott tököt, és pótoltam a tejet. Pici só még kellett bele.
Kb. 10 percig főztem lassú tűzön, mert ahogy forr, poszog, mint a lekvár, bizony fröcsköl ha nagy a láng.

Utoljára tettem bele kaprot és  egy pohár joghurtot.

Kóstolás után kicsit savanyítottam, nem is ecettel, hanem zöld szőlőlével  és hmmmm igazi fonom tökfőzelék lett.

Friss puha tönkölykenyérrel ettük.