A hétvégénk II.

Gondaanyu az előző bejegyzésében arra kért írjak az érzelmi oldaláról is a találkozónak, de valahogy nem megy. Nem azért mert nem volt, hanem azért, mert csakis arról szólt. Minden mosoly, mozdulat, szó, beszélgetés az érzelmekről, a vidámságról, a boldogságról szólt. Hogy látjuk egymást, hogy találkozunk, ahogy a Gyöngyös mondta, egymásra néztek és tudta mire gondoltak egy nézésből,egy pillantásból.

Talán én lakom a legmesszebb Érsekhalmától, de amikor megérkeztünk olyan ismerősnek tűnt minden, mintha otthon lennék. A Gyöngyös, mikor bekanyarodtunk a fő útról nagyon jól megfogalmazta: Nézd milyen gyönyörű itt, tavasszal ezt nem szabad kihagyni, ide el kell jönni, ide hazajövök...



A teljesség igénye nélkül még néhány fénykép:

Gondaanyu kenyere

Kelnek a cipók



Mindenki kapott egy kis cipót útravalónak


Kemencetűz:)))


Füstjelek a kemence felől...



Gabojsza hihetetlenül finom lekvárkölteményei





Gonda János készítette házi sonka...

És ami lemaradt a fényképekről: Gondaanyu remek rebarbarás süteménye, amit desszertként ettünk, a Böbsi lúdláb sütije, a finom pogácsája, és a kisült cipók....