Most sem úgy lett, ahogy a recept szólt a Ráma süteményes könyvében. Mivel ki kellett próbálni a rebarbara - eper kombinációt, és mert a fóliában van saját finom szamócánk, és bár igazából kár érte sütibe tenni, de....
Éppen ott tartottam, hogy a rebarbarákat rakosgattam, mikor hazajött a János. Néhány telefon, addigra már a szamócák is rákerültek, a maradék kettőt megkapta, majd megnézte és ő, aki köztudottan és fennen hangoztatva SOHA ! bele nem szól hogy főzök, megkérdezte, hogy és nem öntök a tetejére semmit ? Csak ami összefogja, hogy ne folyjon szét sülés után!
Én meg azt kérdeztem tőle, hogy nincs-e valami dolga, ami nem a konyha közelében van ? Nem akar menni sehova? Kertbe, pincéhez, akárhova????
Mivel közben még sült egy kenyér, ott állt előttem a süti, és a fejembe amit mondott.
Fogtam a lisztes zacskót, kimértem 10 dkg réteslisztet, 7,5 dkg cukrot, 7,5 dkg vajat és elmorzsoltam majd rászórtam a tetejére.
Szépen megsült, megszórtam kevés porcukorral, megdíszítettem citromfűvel.
Este vendégségbe visszük.
Rebarbarával is finom volt :)
VálaszTörlésMilyen jó, hogy beleszólt a János! :)
VálaszTörlésSzerintem is jól jött a tetejére az a morzsa.
Jó párosítás az eper-rebarbara, a rebarbarát önmagában én kicsit "vad"-nak találom.
nekem ez a morzsapite!finom!nyáron vanilisa fagyival!
VálaszTörlés