2014. augusztus 20.

Ilyen klassz ünnepséget csináltunk, mint a fenti kép.  Mert ugye, milyen szép?

19-én ebéd után elcuccoltunk a Tájházba mindent a kenyér sütéshez.  4 fehér ládába kimértem egyformán 10 - 10 kiló liszteket.  7,5 kg király búzalisztet, 2 kg gyermelyi BL 55-öt, és fél kiló tk rozslisztet.

Kovászt készítettem. A lisztet felhalmoztam a láda egyik felébe, a másikba a maradék kevés liszthez adtam otthonról hozott kovászt, élesztőt, krumplit, vizet. Összekevertem, letakartam.  Másnap reggelig dolgozhatott.

Szerdán korán reggel, 6 órakor mentünk. János fűteni a kemencét, én dagasztani.  A Sándoriné Erzsi fürgébb volt, már várt bennünket:)
Volt egy ajánlat, hogy dagasszunk géppel.......hajlottam is rá meg nem is, végül két adag tésztát géppel dagasztottunk, a másik kettőt kézzel.
A tíz kiló liszthez a kovászban lévőn kívül még 4 liter  víz kellett, meg só.
Dagasztás, kelesztés, szakajtás, kelesztés, sütés.
Volt hogy ketten, volt  hogy négyen is dagasztottunk egyszerre.
Naná, hogy a gyerekek is jöttek!  Püfölték, nyomták a tésztát vadul:)  Volt aki lemosta, volt aki lenyalta a kezéről a ráragadt tésztát:)

Az első dagasztásból reggeli is készült, négy kis lángos és sütöttünk hozzá kolbit.

Ebéd is volt, halászlé, ahogy itt főzik bajai módra tésztával.  Nekünk jöttek a  gyerekeink, János szülei, keresztlányunk a gyerekekkel, éhen mégse hagyjuk őket, de jutott a segítőknek is.

Délután 3 -ra megsült az összes kenyér.

A templomunkat 25 évvel ezelőtt  építették, ünnepi szentmise volt délután. Onnan is mindenki átjött a Tájházhoz, Szauter Róbert  tisztelendő atya áldást mondott a kenyerekre, megszentelte őket.

Horváth Roland polgármester úr megvágta egyiket, majd  elkezdtük felszeletelni. 

A meghívón úgy volt, hogy hozzon mindenki a kenyérhez valamit. Az egyesület, akié a Tájház, vágott a tél végén disznót, volt még fagyasztóban hurka kolbász. Lovasnapon maradt káposzta, szintén fagyasztóban, mind kivettük, megsütöttük, megmelegítettük.

Bekő Csabáék főztek 80 adag babgulyást.

Eszter lányunk két Somlói revolució Ország tortát sütött.

Éhen nem maradt senki.  Telt ház volt, nagyon sokan jöttek.

Estére zene is került, jó kis nosztalgia bállal ért véget a nap.

Mondjuk csütörtökön elég álmos képet mutatott a falu, kérjük is, hogy jövőre pénteken vagy szombaton legyen augusztus 20:)

A vacsoráról és a mulatságról nem készült kép.

Ahogy írtam , többen  hozzájárultunk az ünnephez. Mi a kenyérrel.  Délelőtt megkérdezte tőlem egyik segítőm, hogy megéri ez nekem ?

Meglepődtem a kérdésen.  És igen, megéri.  Amikor az atya megáldja a kenyeret, amit sütöttünk, sütöttem, amikor a keresztanyám, a  Vera néni, aki ott volt nekem mondja, hogy köszönöm, finom volt.   Hogy a fiatalságuk  jutott eszükbe. 

De amikor 10 perc után benézünk a kemencébe, és látjuk mit fogunk kiszedni majd belőle....az érzés az csodálatos!

Mert igen, vannak gáncsoskodók. Rosszindulat mindenhol van.  De én, mi , a magunk örömére sütünk. 

Illetve nem is. Sokak örömére.