Gondoltam is, hogy menjen egyedül, akkor nem kell hozzám alkalmazkodni tempóban, kilométerben, semmiben.
Aztán csak elmentem.
Innen indultunk, Bajáról a Szentháromság térről.
Átmentünk az újonnan átadott biciklis hídon. Bajaiak, ugye direkt csinálták ilyen hepe-hupásra? Mert az nem létezik, hogy egy hét alatt lett ilyen. Vagy ilyen lett.
Sok hajó várakozott a Sugón.
Igen, óvtuk és védtük.
Vár ránk az út.....
Szeremlén kecskékkel is találkoztunk:)
Egyszemélyes komp:)
Itt a kompkikötőnél egy csónak mellett találtunk egy mocsári teknőst. Hagytuk szépen békességben.
Egy helyen le lehetett menni a Duna partra. Buja növényzet volt végig mindenhol, ez pl. farkasalma.
Ezt ha jól tudom bárány pirosítónak hívják, teli volt vele a gát oldala.
Na ilyeneket találtunk. Aztán jöttek halászok is, biztos ők használják a házikót.
Ez tetszett jobban :)
A Duna.
Csónakok. Jók és rosszak egyaránt voltak.
Magas a vízszint, valószínű eza kiszáradt fatörzs is azért van a vízben.
Útirány és távolság. Ez legalább a fele odaútnál volt.
Ilyen dús és virágokkal teli a töltés oldala. Épp kaszáltak is pár helyen, micsoda finom lehet az állatoknak a sok gyógynövénnyel és virággal teli széna !
Őt nem ismerem, de sok volt belőle.
Újra lekanyarodtunk a Duna partjára.
Megettük a kis elemózsiát is.
Szemközt Dunaszekcső. Keskeny és gyors sodrású a víz itt.
Katonás rendben a széna.
Dunafalva.
Nem kamilla, margaréta.
Érsekcsanád, Révcsárda.
Fől a halászlé. Ott frissen, ahogy megrendelik.
Szemben pedig Veránka, az üdülő hely.
Több mint 40 km-t tekertünk, sík terepen, nem volt megerőltető.
Baján szerettünk volna visszafelé halat enni, de minden hely teli volt. Így Érsekcsanádon próbálkoztunk. Másfél órát legalább vártunk, mire megkaptuk a halászlét, ami jó volt, de nem az ami után másnap is visszamennénk.
Holnap meg bezárok ajtót, ablakot, magam elé teszek egy üveg pálinkát, ahogy a Pali bácsi, nem, nem meginni, csak nézni, és megcsinálom az elmaradt munkát. Tuti.
Istenem, de kedvesek nekem ezek a képek! A férjem Baján született, nagyon sokat visszajártunk először kettesben, aztán a gyerekekkel. Volt, hogy 1 hónapot sátoroztunk a Pandúr-szigeten, bejártuk a környéket, gyönyörű idők voltak. Aztán Ő 17 évvel ezelőtt elment, s én azóta sem voltam ott. Sírok és nevetek egyszerre.
VálaszTörlésKöszönöm!
Gondaanyu, nem kötözködésképpen mondom, de a növény, amit báránypirosítónak gondolsz, az fekete nadálytő. A sárga virág (amelyikről nem tudod mi) orbáncfű lehet, bár nem elég közeli a felvétel, hogy a levelét láthassam, tehát nem biztos.
VálaszTörlésJó kis túra volt, és hangulatos fotók készültek! :)
Biztos, hogy nem orbáncfű, azt ismerem. A nadálytövet elhiszem, ahogy írtam is, nem voltam biztos benne.
VálaszTörlésMár megint a közelben jártál, de szerencséd, hogy nem voltam itthon :):)
VálaszTörlés