Másfél évig tartott az építkezés. Most szombaton újra a MOM Művelődési Ház udvarára költözött a Biopiac.
Meg kell mondjam, az árusok között nem várta senki. Ott a parkolóban, bár szűkebb volt a hely, de jól éreztük magunkat.
A mi "boltunk" ez volt több, mint két évig:
Éppen szüreti ünnepség volt.
Ez pedig a mostani:
Majd belakjuk, de azt hiszem szeretni nem fogjuk. A táblát le kellett venni, szüreti és egyéb ünnepségről valószínű szó se lehet, mert a ház elé kirakni semmit nem lehet senkinek, annyi nem szabad, nem lehet van, hogy épp csak levegőt vehetünk.
Épületben boltot azok kaptak, akiknek csak így lehet árusítani.
A zöldségesek nájlon sátor alatt lehetnek, az eddigi nádtetős árusítóhelyeket lebontva valahol elraktározza a Biokultúra Egyesület.
Ezeket reggel össze kell állítani, délben szétszedni. A polcokat, asztalokat vagy hazaviszik, vagy bekéretzkedtek az üzletekbe. Hozzánk hárman pakolják a polcaikat, hűtőiket.
Volt káosz szombaton fél kettőkor.
Ez biztosan divatosabb, biztos valami menő és trendi tervezőiroda készítette a terveit, de a faház az meleg, barátságos, ez meg olyan....kórházas. Azt mondta valaki, hogy rideg lett az egész piac.
Szép lett a Művelődési Ház, szép az udvar. Csak idegen. Semmi természetesség, azt is mondta valaki, hogy milyen sznob lett a környezet.
Mi maradtunk ugyanolyanok.
Egyenlőre nem érezte senki jól magát, szerintem a vevők sem, mindenkit keresgélni kellett, és jól széthúzták a piacot, sokat kell gyalogolni.
Ez az egyik vége, itt vannak a kézművesek.
